Kedves Karolina! Segítséget kérnék, illetve tanácsot. Közel egy éve vesztettem el súlyosan beteg Gyermekemet. Nagyon nehezen dolgozom fel, és iszonyatosan hiányzik. Nincs pillanat, hogy ne gondoljak Rá és ne érezzek végtelen fájdalmat. Senkit nem hibáztatok érte, sem orvost sem magunkat. Eddig sem volt rózsás a kapcsolatunk a férjemmel, de utána a poklokat járta meg a kapcsolat. Folyamatos veszekedések sorozata következett teljes mértékben elhidegültünk egymástól. Ő váltig állítja, hogy szeret, mindenáron ragaszkodik hozzám... én nem. Nem vágyom az érintésére, a jelenlétére és egyáltalán semmire ami vele kapcsolatos. Több dolgot megpróbáltunk már. Meghitt romantikus estét (ami nekem egy szenvedés volt), nyaralást a gyerekek nélkül (alig vártam, hogy vége legyen). A gyermekeimmel (két iskolás korú kislányom van) nagyon jól érzem magam, ha együtt vagyunk teljesnek érzem magam, viszont ha már négyesben kell lennünk borsódzik a hátam. Nincs alapvetően a férjemmel gond,...

Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.