A nevelés és a szeretet nem ugyanaz

Az elmúlt hetek-hónapok alatt szülőkkel folytatott beszélgetéseim indították be a késztetést, hogy írjak a gyerekneveléssel kapcsolatban néhány gondolatébresztő véleményt. Azt gondolom, hogy nincs még egy olyan járatos ember a gyerek nevelésével kapcsolatban, mint maga a szülő. Igaz néha ez a szülő meginog, elveszíti ösztönös viselkedését, elhomályosul racionális gondolatmenete, de ha van ideje és ereje megpihenni és kitisztulni, akkor képes jó döntéseket hozni. Arra lettem figyelmes, hogy sok szülő attól van megijedve, hogy nem ad eleget a gyerekének. Úgy érzi, még többször kéne elvinnie valahová, valami jó helyre, vagy pedig még tovább kéne otthon tartani és nem vinni óvodába, esetleg magántanulót csinálni belőle. Lohol a munkahelyéről, nehogy megsínyledje a gyereke, hogy késik, nem ad neki házimunkát, mert szegény fáradt, nem küldi el a sarki kisboltba, nehogy valami történjen vele. Inkább elpakolja utána a tányérját étkezések után, vagy elnézi, hogy már megint nem mosott...