Ady Endre Májusi zápor után című versének elveszettnek hitt, eredeti, irodalomtörténeti jelentőségű kéziratát mutatták be az Országos Széchenyi Könyvtárban. A dokumentum irodalomtörténeti jelentőségét részben az adja, hogy a költeménynek eddig csupán nyomtatott verzióit ismerték.

Forrás: cultura.hu
Feltöltő: pro
Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

692 hozzászólásarrow_drop_down_circle

KERKA
Hálaadás DSIDA JENŐ

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
– itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!
Ez itt nem minden hozzászólás, csak az utolsó néhány. Kattintson, ha mindet olvasná!
oncogito2
Bródy János: Akit a hazája nem szeretett

Mikor világra jött Budapesten
már írták a törvényeket
Melyek kimondták róla, hogy másokkal
egyenlő nem lehet

És a hátsó padban ülve
kellett megtanulnia
Hogy az igazság szabaddá tesz
de neki nem lehet igaza

És látta, hogy miként vadult meg
sok elbódított fiatal
Amikor délibábot festett az égre
az ősi dicsődiadal

És hiába szólt: Hé, emberek
a szakadék felé megyünk
Az volt a válasz: Áruló
ki nem tart most velünk

Lesz ez még így se, mondta
én nem tartok veletek
S komédiának nézte
a tragikus helyzetet

Lesz ez még így se, mondta
és keserűn nevetett
Aki a hazáját nagyon szerette
de kit a hazája nem szeretett

Szerette volna hinni
mikor az ország felszabadult
Hogy egy szebb jövő felé tart
és nem tér vissza a múlt

De homlokán volt a bélyeg
hogy másként gondolkodó
Egy szabad szellemű polgár
aki sose lesz alattvaló

Lesz ez még így se, mondta
én nem hajtok fejet
Vétkesek közt cinkos
és néma nem lehetek

Lesz ez még így se, mondta
de nem menekülhetett
Aki a hazáját nagyon szerette
de kit a hazája nem szeretett

És a szakadék szélén állva
megint szól a harsona
Ez a világ, a lehető
világok legjobbika

És áruló, ki a szebb jövőt
másként képzeli el
És ellenség lesz mindenki
aki kételkedni mer

Lesz ez még így se,
ideje észhez térnetek
Aki a bálvány körül táncol
azon én nem segíthetek

Lesz ez még így se, mondta
és keserűn nevetett
Aki a hazáját nagyon szerette
de kit a hazája nem szeretett

langologitarok.blog.hu/2018/11/05/akit_a_hazaja_nem_szeretett_uj_dal_es_videoklip_brody_janostol?fbclid=IwAR13Y2dJT5do-RVihSETxsj4lbpHexfxu_bBCcqnOfzagUyzWUbPl4KG8QQ
oncogito2
Babits Mihály: Zsoltár gyermekhangra

Az Úristen őriz engem
mert az ő zászlóját zengem.

Ő az Áldás, Ő a Béke
nem a harcok istensége.

Ő nem az a véres Isten:
az a véres Isten nincsen.

Kard ha csörren, vér ha csobban,
csak az ember vétkes abban.

Az Úristen örök áldás,
csira, élet és virágzás.

Nagy, süket és szent nyugalma
háborúnkat meg se hallja.

Csöndes ő míg mi viharzunk
békéjét nem bántja harcunk:

Az Úristen őriz engem,
mert az Ő országát zengem.

Az Ő országát, a Békét,
harcainkra süketségét.

Néha átokkal panaszlom
de Ő így szól: »Nem haragszom!«

Néha rángatom, cibálom: -
tudja hogy csak őt kivánom.

Az is kedvesebb számára,
mint a közömbös imája.

Az Úristen őriz engem
mert az Ő zászlóját zengem.

Hogy daloljak más éneket,
mint amit Ő ajkamra tett?

Tőle, Hozzá minden átkom:
hang vagyok az Ő szájában.

Lázas hang talán magában:
kell a szent Harmóniában.

S kell, hogy az Úr áldja, védje
aki azt énekli: Béke.
oncogito2
Mégis feledésbe merült ez az oldal. Az emberi közöny, ellenségeskedés, közönségesség erősebb volt itt is.
Ezért merek ide bemásolni egy kis részletet Móricz Zsigmond írásából: "A boldog ember".
Bevallom, nem ismertem senkit a környezetemben, aki olvasta volna. Ezért is van helye ezen az oldalon.
Egyébként életem egyik meghatározója ez az írás, a belinkelt részlettel együtt.
Kicsit hosszú, ezért csak linket adok be. De bemásolom, mert be kell másolnom.

oncogito.blog.hu/
oncogito2
Várnai Zseni: Szeretni

Szeretni ezt az életet,
az egyetlent a végest,
Szeretni még ha bánt is,
ha mostohánk is néhanap,
de kék az ég, és süt a nap,
van benne boldogság is.

E szép és szörnyű kor során
csodákat tesz a tudomány
a titkok titka tárul,
a tudás fája lombosul,
de atom felhő tornyosul:
mérges gyümölcs a fárul.

Nem ölni, vért nem ontani,
a tüzeket eloltani,
s nem gyújtani,hogy égjen
ország és város,hol a nép
gyönge megvédi életét
s hogy békességben éljen.

Még harcok dúlnak lángban ég
a megbolygatott messzeség,
madár se leli fészkét
futnak az erdő vadjai,
csak borzalomról..hallani:
Világ teremts már békét!

Fogyó hold már az életem,
de dolgom még töméntelen,
még tenni, adni vágyom...
Csak lenne még erőm elég,
zengni a béke énekét...
e felbolydult világon!

Csak élni, élni emberek!
Időnk oly gyorsan el pereg,
egy perc csupán az élet...
de ez a perc lehet csodás
teremtő munka, alkotás
amely megőriz téged!
fidem
Baranyi Ferenc: Tótágas

A baltás gyilkos mennybe megy –
pokolba nem jutnak ma latrok,
a sas repesve fog legyet,
farkasfalkák lakják az aklot,
szobor szarja le a galambot,
amely talpazatára szállt,
babért tövisre vált a bajnok,
mert itt már minden fejreállt.

Mohamedhez megy – lám – a hegy,
s Rómába nem mennek harangok,
mínusz kettő az egy meg egy –
a nulla is fölé magaslott,
az ördög hirdet békeharcot
s angyalt mímelve szít viszályt,
ma csicskás is lehet parancsnok,
mert itt már minden fejreállt.

Gazdit pórázon tart az eb,
pásztort terelgetnek a barmok,
sügér delfinre vet szemet,
szeleket zörgetnek harasztok,
bércnek vakondtúrásnyi halmok
szabnának magasság-határt,
hogy zerge tiszteljen varangyot,
mert itt már minden fejreállt.

Herceg, a harcot jobb feladnod,
gazokban úgysem tenne kárt…
Itt élned-halnod, mondd, maradt ok?

Miután minden fejreállt?

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.