„Fura dolgokat művel a halál a hátramaradottakkal. Van, aki békés, új életre lel, mások meg egy életre magukhoz ölelik a halált.” Özvegy Kárászné olvasott, mert nem tudott aludni, olvasott mindent, csak hogy elteljenek valahogy az éjszakák. Két-három naponta járt a könyvtárba könyveket cserélni, közben csodálkozott, hogy az olvasmányok képesek lekötni, elterelni a figyelmét a valóságról, ami pedig éjszakánként még elviselhetetlenebbnek tetszett: hogy ő itt van, fekszik az ágyon, lapozgat, megigazítja a kislámpát, a párnát, miközben mellette végérvényesen és visszavonhatatlanul üres lett a hely, amit valaki harminckét évig olyan magától értetődően betöltött, mint ahogyan lélegzetet vesz az ember.
Forrás:
gepnarancs.hu
Feltöltő: nocenz_Ura
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás