Csodató, Vér-kút, savanyúvíz – balatoni wellness a 19. században

A fürdőkultúra a 19. század közepétől csak szép lassan fejlődött ki a Balaton partján. Kezdetben nem annyira a tóban való fürdőzés bizonyult vonzónak, hanem a különféle gyógyforrások, savanyúvíz- és gyógykúrák. Ebben az Északi-part élen járónak bizonyult. Először a népi orvoslás terén alkalmazták a savanyúvízforrásokat. Eötvös Károly balatoni útikönyvében leírja, hogy Hévízen 1795-ben fabódékat építettek, s a tó meleg vizét gyógyító fürdőzésre használták. A hévízi tó múltja valóban évszázadokra nyúlik vissza. Az egyik keletkezéstörténet szerint a reumások Mekkájának és a magyar Bethesdának nevezett tavat a szeretet fakasztotta. Akad egy olyan történet is, miszerint Festetics György felkeresett egy híres párizsi orvost, akinek reumájáról panaszkodott. A doktor állította: egyetlen módja van annak, hogy meggyógyuljon, de az nagyon körülményes és nehézkes. Van valahol, az Isten háta mögött, egy balkáni országban, egy csodálatos tó, amelynek vize és iszapja az egyetlen orvosszere ennek a...