„A mese az az ábécéskönyv, amelyből a gyermek megtanul a saját lelkében olvasni” – fogalmazott az osztrák származású amerikai gyermekpszichológus, Bruno Bettelheim. És valóban! A gyermek a mese révén megtanulja a felhők táncát, meglátja a jót és a rosszat, felismeri, azonosítja, formálja önmagát. A gyermek a mesék által terveket sző és később fonalszerű történetté alakítja át, hogy végül, visszatérve a mesék birodalmából kialakítsa saját énjét. A mese a lét, a létezés elengedhetetlen kelléke. A mesével ugyanakkor nemcsak a jó lehetőségét mutatjuk meg és próbáljuk megtanítani a gyermeknek, hanem ez az a műfaj, mely megmutatja, feltárja az érzések, döntések, vívódások másik oldalát is: azt, amikor valaki elbukik, rosszat akar, vagy más szabadságára tör. A mese tanít, nevel, emberré formál. A mese az, mely az elvonatkoztatás keskeny útján bevezeti az életbe a gyermeket. Talán ezért is mondja Vekerdy Tamás, hogy: „A mese nem elvezet a valóságtól, mint sokan gondolják, hanem odavezet...

(Forrás: evangelikus.hu, asztali által)

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.

Ingyenes hírlevél