"Az én szemem most már sohase álmos - / és hallgatom a szíved zajait. " Ezen a héten Kosztolányi Dezső gyönyörű vallomásával a költő 49 éve elhunyt feleségére, Harmos Ilonára emlékezik a Cultura.hu. A költő még saját érzelmeit is „játékkal” próbálta takargatni, majd leleplezni.

Forrás: cultura.hu
Feltöltő: pro
Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

1 hozzászólásarrow_drop_down_circle

verőce21
Nagyon bensőséges, ahogy a cikk a Szabadkai családi házról is megemlékezik. Ahol "Apuska, Anyika ... zárt ajtók mögött hajnalig dolgoztak a karácsony előtt". Az iskolaigazgató apa beleroppant lelkileg, hogy a trianoni döntés leszakította a Vajdaságot is Magyarországtól. Így magyar lévén, megfosztották iskolaigazgatói tisztségétől is, ráadásul a szolgálati lakásukból is ki kellett költözniük, de mindezt méltósággal viselte. Dezső fiának élete végéig hetente írt levelet az "otthoni eseményekről".

Kosztolányi megismerkedése Harmos Ilonával érdekes körülmények között történt a Vígszínházban - aki bár színésznő volt, de akkor nézőterén ült -, ahová Kosztolányi és Karinthy Frigyes együtt mentek, és véletlenül egymás mellé szólt a jegyük. Ennek ellenére Karinthy közvetítette közöttük a beszélgetést, aki Kosztolányi másik oldalán ült. "Mondd meg kérlek a hölgynek..." stb.

Később Kosztolányi több verset is írt Harmos Ilonának, pl.
"Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat
(…)
Kiszínezném vele az életem."

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.