Figyelem az embereket, szomorkodni miért szeretnek, s ami nem fér a fejembe, idejük hogy van erre. Panni barátnôm azt mondja, az ember nem tehet róla, a szomorúság gondja életünk velejárója. Ezt én pedig vitatom, sôt inkább azt állìtom, a szomorúság nem létezik, rajta hiába elmélkedik. Vagy ha mégis létezne, választásunk kérdése, mert ha jobban megnézzük, nyomban észre vehetjük, ha szomorúnak mondjuk magunk, mindig arra figyel agyunk, a szomorúság tárgyára, s annak rosszaságára, drámai mivoltára, erôsen rákoncentrálva. Én viszont azt mondom, figyelmem arra fordìtom, amire csak akarom, hajlékony ám nagyon. Einstein úr pl. azt mondta, köröttünk minden energia, s amilyen valóságot szeretnél, annak energiájára figyeljél. Tetszik ez a feltevés, nem lehet nagy tévedés. Élô példa, bizonyìték, Einstein igazára, ha valakinek lecsúszik a nadrágcipzára, egy percig biztos elfelejti, mi volt szomorúsága. Pláne ha a...

Felhasználói tartalom, A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.