Varnus Xavér barátai közt tart tavaszi nagytakarítást, és egy kávé mellett mond fel azoknak, akik nem tettek hozzá az életéhez.
Azok a kapcsolataim, melyekben nem fejlődöm a másik hatására és ez fordítva is igaz, feleslegesen viszik az energiákat, nem kell ragaszkodni hozzájuk. Minden tavasszal átnézem a barátaim listáját, elgondolkodom azon, hogy hozzátettünk vagy inkább elvettünk egymás életéből, és ha az utóbbi igaz, akkor elhívom az illetőt egy kávézóba és felmondok neki
– mondta a Borsnak a világhírű orgonaművész, aki pár éve Budapestnek is felmondott és Berlinbe költözött.
Egyszer három órán át ültem egy dugóban Pesten. Rögvest kiszámoltam, hogy a genetikámban kódolt, feltételezhető élettartalmam, és a dugóban töltött idő, hogy aránylik egymáshoz, és mivel igen magas százalékarány jöt ki, rájöttem, hogy ami hátra van, azt nem szeretném ostoba várakozással tölteni. (…) Egy nagyon kedves barátomnak köszönhető, hogy Berlint választottam otthonomnak. Sokat vendégeskedtem nála a fiammal, beleszerettem és kiszerettem a régi nőből, Budapestből. Élhető, esztétikus és ezer arcú város, ahol alig van dugó, s már reggel vidáman optimisták az emberek. Ez utóbbi volt egyébként az egyik fő szempont, amiért eljöttem Budapestről.
Eddig becsültelek, de eztán csak az jut eszembe: "szívet cseréljen az, aki hazát cserél".
Érezd jól magad ott az élhetőbb városban és felejtsd el ezt a küszködő, szerencsétlen népet, akit már sokan cserben hagytak épp azok, akiknek segíteni kellett volna.
Én is kitakarítalak az emlékemből!