Mint kiderült, a színész már nagyon megszokta az alapozót.
Gálvölgyi János közel 50 éve áll színpadon, ám most kiderült, minden próba és premier megviseli, és legszívesebb már az utcára sem megy ki smink nélkül.
A Kossuth- és Jászai-díjas érdemes művész a Story4 TV csütörtök esti Arckép című műsorában vallott szorongásairól.
Mindig alapozni szoktam, mert szégyellem magam. Úgy szégyellem magam, mint Gálvölgyi János magyar állampolgár, hogy kimegyek esténként egy színpadra, és mutogatom magam. Ha van egy festékréteg rajtam, az elválasztja a saját arcpíromat attól, aki lát engem. Szemérmes ember vagyok, héttől tízig színész, előtte meg utána nem.
Gálvölgyi elárulta, a társasági eseményekért sem rajong:
Megvisel a premier, a nejem tudja, a banketteken maximálisan négy percet szoktam ott lenni. Nem bírom, amikor vadidegen asszonyok csókolgatnak, a rúzs folyik le az arcomon… Mindig van nálam kézfertőtlenítő, mert ismeretlen emberekkel kell kezet fognom, gratulálnak, néha azt se tudják, mihez, ezt én nem szeretem.
Ebben az országban csak a marhák száma nő. Nem, az MTVA-nak nincsen tiltólistája, Gálvölgyi meg örüljön, hogy nem vonták vissza a Kossuth díját, a vén marhának (jut eszembe, nőtt a marhák száma). Nincsen tiltólista, a fejlett kommunista szocialista demokráciákban sem volt. Ellenben minden pozícióban olyan ember ült, aki pontosan tudta, mit lehet és mit nem szabad. Az illiberális demokráciában sincsen lista. Az csak a bajnak lenne, bármikor előkerülhet, terhelő bizonyítékként tolhatnák az arcukba az illetékeseknek. Nincs ebben semmi új: van lista, de minek leírni, amikor szóbeszéd útján is el lehet magyarázni az elvtársaknak, elvtársnőknek, hogy Kulka, Gálvölgyi, Sebestyén és a többiek:
kuka. Persze, Gálvölgyi színművész úr, talán nem kellene a Heti Hetesben renitenskedni, és a Klubrádióban szidni a rendszert, biztosan tárt karokkal várná a pártmédia. Persze, Kulka
színművész úr, nem kellene melegnek lenni és liberálisnak és nem kellene Kerényi méltóságos urat cseszegetni, sőt, melegfelvonulásokat se nagyon kellene megnyitni. Csendben kellene maradni. Igen. Lehetne harsányan röhögni azon, hogy örüljetek, fiúk, ez nem is büntetés, hanem megtiszteltetés!, de sajnos egyetlen vicces mozzanata nincs ennek a történetnek.
Persze vannak magas rangú politikusok, akiknek vagy tetszik, vagy olyan vastag alapozó van rajtuk, hogy arcizmuk rándulása se látszik át.
Gondolkodom rajta néha, hogy a lelkükben mi játszódhat le?
(Bocs a Gálvölgyitől, messzire szaladtam... amúgy a művész úr spontán humorát, és egyéb "komoly" szavai jobban tetszenek, mint a paródiái)
Azért, mert szinész (a jobbak közül), még nem kötelező a fenti, mások számára is visszataszító dolgokat tűrni, mi több, szeretni.
TI talán szerettek vadidegen, izzadt kezeket tapogatni? Sminkes, krémes arcokhoz simulni?