Habár állítása szerint traumatikus élmény volt neki, hogy életében többször is elragadták az ufók, Pataky Attila lelkesen vállalta a reklámszpotot.
Az Edda énekesét a kisfilmben egy, a Bazilika fölött köröző repülő csészealjból engedik le a Földre.
Amikor elképzelték ezt a reklámot, akkor a piackutatás során ötven embert megkérdeztek, és 51 azt mondta, hogy ezt csak a Patakyval tudjuk elképzelni. A részemről ez az egész egy fricska volt, egy geg
– vallotta be a Borsnak a zenész, aki a Hoopps nevű, az Uber utódjának is tekintett alkalmazást reklámozza.
A Naprendszerben én ezzel a géppel járok, amivel érkeztem, viszont Budapesten valószínűleg velük fogok. Ez egy nagyon jópofa, de véresen komoly kihívás, én ebben a történetben hiszek. Annyira előremutató, hogy egyszerűen ez a szolgáltatás sikerre van ítélve.
Pataky Attilát nézve látható miként válik valaki állami pénzen hízlalt, megélhetési "kultúremberré". Ahogy Klaus Mann színész főhőséből a „hatalom majma“, „gyilkosokat szórakoztató bohóc“ lett, úgy váltotta aprópénzre a becsületét az én szememben Pataky. Mert ezek szerint segget nyalni, kussban remélni mégiscsak jobban megéri. Vajon lesz-e majd az a langyos eső, amely lemossa arcodról a szégyent? Másokhoz hasonlóan, Pataky Attilának, mint saját teljesítménye alapján sikeres zenésznek, művésznek semmi szüksége nem lett volna arra, hogy a Fidesz és a csodákat tevő Orbán Viktor különböző testrészeihez dörgölőzzön. A svájci frank árfolyamán kilóra megvett, egykor PR-célokat szolgáló nemzeti magyar celebről, az Orbán-család rajongását bíró Patakyról kiderült – számomra most igazán -, hogy nem több, mint mocskos alkatrésze egy szereptévesztett, identitászavarral küzdő, magát kereszténynek definiáló, veszélyes, aljas rezsimnek. Amely nem emberekben gondolkodik, hanem talpnyalókban és ellenségekben, nem megértésben, hanem gyűlölködésben. Az egykor megbecsült művész mai énjének vergődését látva csak ennyit üzennék: „Hol van már a szép világ? Számodra messze már! De néha még a magasba vágysz, S mint hulló kő zuhansz tovább.” Bizony, Attila. És ezen már az ufók sem segítenek. Addig énekelte a "Gyere őrült, gyere őrült, szükségem van rád!"-ot, hogy az őrült valóban "jött" és győzött.