Folyton kínos helyzetbe kerül a tévés, mert egy különös betegségel küzd: nem ismeri fel az arcokat.
„Arcvak vagyok – szögezte le Bárdos András a Borsnak, aki gyermekkorában vette észre magán ezt a problémát. – Nehéz lett volna nem észrevenni! Gyerekkorom óta gyűjtöm a szörnyűbbnél szörnyűbb, a kínosabbnál kínosabb élményeket, megalázásokat. Nyilván előtte is sok volt, de az első kellemetlen élmény, amire már emlékszem, nyolcéves koromban történt. Rám köszönt a szomszédban lakó osztálytársam anyukája a trolin, és nem ismertem meg. Egyszerűen nem tudtam hová tenni, amitől rettenetesen zavarba jöttem.”
Egészen közeli ismerősökkel is tud percekig úgy beszélgetni, hogy nem tudja kicsofa. Ha kimegy az utcára, jellemző, hogy őt felismerik, de neki a legtöbbször fogalma sincs, hogy ismeri-e a szembejövőt.
(Fotó: Kovács Tamás/MTI)
Egyszer Görbe Nóra nagyon meg is haragudott rá, mert nem köszönt neki, amit Facebookon is közzétett.
„Nem ismertem fel, pedig tényleg harminc éve ismerem. Nem, nem kértem bocsánatot, mert olyan durván bántott, hogy azt akkor sem érdemeltem volna meg, ha bunkó vagyok, és azért nem köszönök."
Az arcvakságnak is vannak fokozatai, vannak, akik csak ismerősöket nem, mások családtagokat sem és a legsúlyosabb fokozatban az illető a saját arcát nem ismeri fel. András helyzete ennyire nem durva.
„Természetesen az anyukámat, a testvéremet, a családtagjaimat megismerem, de akiket nem láttam évek óta, már nem biztos. Például ha valakivel együtt dolgoztam tíz évig, de régen nem láttam, akkor nem valószínű, hogy felismerem. Ezért kerülöm az olyan helyeket, ahol sok ismerőssel lehet találkozni, például a színházi bemutatókat. Ha mégis elmegyünk, akkor a feleségem, Krisztina félig mögöttem áll, és feltűnés nélkül súgja a fülembe, hogy ki ő, tegezem vagy magázom. Nincs mit tenni, ezzel együtt kell élnem. Miközben gyakorlom a bocsánatkérést!” – mondta a Borsnak.
K...va régen láttam húszezrest ,nem biztos hogy felismerem ha idetéved 1 . :-)