Kóbor János kész arra, hogy két év háborúskodás után kibéküljön az Omega egykori gitárosával, Mihály Tamással.
„Nagyon nagy szükség lenne Misire az Omegában, ezért is rossz érzés, hogy mindenhol olvassuk elfogult véleményét az együttesről. De nincs ezzel semmi baj, én tiszteletben tartom, hogy az elmúlt évtizedeket ő máshogy értékeli. Noha rosszul esik a csapat tagjainak, hogy könyvének két évvel ezelőtti megjelenése óta nem tudtuk tisztázni pontosan, hogyan lehetne ezen az áldatlan állapoton változtatni, számomra ő mindig is az Omega-tagja lesz.”
– mondta a Blikknek Kóbor.
(Fotó: YouTube/TV2Magyarország)
Mihály Tamás, aki 1966-tól volt része az együttesnek, két éve bírálta először nyilvánosan zenésztársait, amikor az Omega a felcsúti Pancho Arénában lépett fel a Beat Misével. Ezt követően egy Kóbor-interjú miatt dühödött fel. Akkor az énekes azt mondta, hogy az Omega 1995-ös lemeze, a Trans and Dance hozott döntő változást a zenekar felállásában. Ekkor kapott egyre nagyobb szerepet Szekeres Tamás gitáros és Gömöry Zsolt billentyűs, viszont Molnár György gitáros, Mihály Tamás basszusgitáros és Benkő László billentyűs nem. Mihály Tamás hazugsággal vádolta zenésztársát, és pert is kilátásba helyezett. Azóta nem beszél egymással a két zenész.
Kóbor a lapon keresztül üzent Mihálynak:
Ha bármikor felhív, teljesen nyitott vagyok, hogy kibeszéljük, kinek mi fáj. Egy kérésem van, ne legyenek előfeltételek!
7 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Melyik zenésztársát? A Szekeres Tomikát nem csípi?
A zsírmorén kívül is van élet, mint ahogy az eu-n kívül is. Vagy a Keleti nyitáson kívülis van élet.
nem Fidesz-rajongóknak egyáltalán se kellene foglalkoznunk a politikával, mert az nem folyik
bele az életünkbe és nem teszi tönkre azt. Istentelenül jó hely lenne ez az ország, ha egy
alapvetően politikai rendezvény nem az árokásásról, a mocskolódásról, a másként gondolkodók sárral dobálásáról és a népbutító propagandáról szólna, ha nem lenne ilyen kétségbeejtően kettéhasadva ez a nemzet, ha nem lennének ilyen súlyosan aggasztóak fölöttünk a gátlástalan rezsim által oda projektált fekete fellegek. Mert akkor egy ilyen rendezvényen bárki felléphetne és semmi jelentősége nem lenne. De ez nem egy ilyen jó hely, itt a kultúra, a művészet, a zene, az irodalom, a színház függőségi, alárendeltségi viszonyt ápol a politikával. Itt az elismerések, állami támogatások, kitüntetések a politikai lojalitás függvényei és következményei. Itt simán ki lehet tüntetni rasszista nézetek valló közéleti szereplőket és meg lehet feledkezni az egyik legnagyobb magyar író haláláról is, amennyiben az illető nem a fennálló rezsim szája íze szerint élt és alkotott. Itt Pataky Attilával mérik a zenét, de Bródy Jánosnak vagy Koncz Zsuzsának is csak legfeljebb félszájjal jár az elismerés. Itt nem az számít, hogy Alföldi Róbert sikeres színházat csinál, ha meleg és bírálja a rendszert, akkor jön a pártkatona és csak azért is nemzeti lesz az a színház. Itt Kerényi Imrével és Fekete Györggyel mérik a kultúrát, de Esterházy Péternek még halálában sem jár a nyilvános,
állami méltatás. Itt az egyetemes értékeket az ideológiai lövészárkok, a folyamatos kultúrharc, és a politikai mocsoknak való alárendeltség festi át.
tartalma lenne, úgy a Quimby-nek is lett volna lehetősége nemet mondani. Mert az, ami ma
történik ebben az országban, az nincs rendben. Aki pedig a zenéjét, az életművét, a munkáját
adja egy mindenféle értelemben vállalhatatlan rezsimhez, az legitimálja is azt. Ez nagyon mellément, fiúk! A csalódásom őszinte, a felháborodásom leplezhetetlen, az értetlenségem maximális. Afölött, hogy értékes, értékteremtő zenészekből miként válik állami pénzen hizlalt, megélhetési kultúrember. Ahogy Klaus Mann színész főhőséből a „hatalom majma“ „gyilkosokat szórakoztató bohóc“ lett, úgy váltotta aprópénzre a becsületét az én szememben Kiss Tibi és zenekara. Mert ezek szerint segget nyalni, kussban remélni mégiscsak jobban megéri. Vajon lesz-e majd az a langyos eső, amely lemossa arcotokról a szégyent?
Gáspár! A hittel nem kell házalni. Orbán Gáspár: nem közszereplő valójában arról beszél, hogy „isten azt akarja, hogy ez az ország az övé legyen.” Anélkül, hogy Felházakban dicsőítené a mindenhatót, anélkül, hogy meg akarná téríteni a másik embert. Azért kellene egy jó szót szólnod, hogy nem kell ide nekünk a butító önkényuralom, az egyház politikai
szerepvállalása, a másik ember köpködése, az ellenfelek rugdosása. Ne a fiatalok agyát próbáld átmosni, hanem beszélgess el a drága jó édesapáddal és több mint egy fél ország hálás lesz neked. A harácsolás, csalás, hazudozás, megtévesztés, az ellenkező hitű
és meggyőződésű emberek eltaposása ugyanis nem keresztényi cselekedet. Jó lenne, ha ezt a nagyfene megtérést előbb szűk családi körben kipróbálni.
Új hozzászólás