Antal Nimród elsírta magát A viszkis forgatásán

A múlt héten került mozikba az Ambrus Attila életét feldolgozó film, amelynek kapcsán Antal Nimród sok részletet elárult egy friss interjúban. 

A Blikk beszélgetett a rendezővel, aki elárulta, hogy amikor hallotta, hogy Ambrus Attila megszökött a rendőrök elől, már akkor tudta, hogy a Kontroll után ez lesz majd a következő magyar filmje. Ekkor a jogokat már eladták, de a témára Hutlassa Tamás filmproducer is ráharapott, és végül sikerült megszerezni a megfilmesítés jogát. Antal Nimród felidézte az első találkozását is a viszkis rablóval.  

Furcsa helyzet volt, mert tudta, ki vagyok, és látta, hogy felismertem. Akkor még egy éve sem volt szabadlábon, és olyasmit láttam a szemében, hogy nem tudja eldönteni, nekem essen vagy hagyjon békén. Később értettem meg, hogy akkoriban ilyen volt a tartása. Akkoriban még sokan becsmérelték.

Filmes, nem celeb

Antal Nimród arról is beszélt, hogy ő egyáltalán nem tartja magát celebnek, és nem is akar az lenni. Sekélyesnek tartja ezt az egészet: nem szereti, ha felismerik és szerepelni sem szeret. Interjút sem szeret adni, ezt csak a film miatt csinálja, de azért hálás is a médiának, hogy foglalkoznak a filmjével.

Fotó: Larry Busacca/Getty Images

A filmben van egy jelenetet, amikor Attila, azaz Szalay Bence egy üldözés végén lenéz egy bérház tetejéről. Ehhez az egyetlen snitthez egy iszonyú nehéz kameramozgató eszközt cipeltek fel a 12 szintes ház tetejére, méghozzá a lépcsőházon keresztül, mert nem fértek be a liftbe. A rendező egyszer sétált fel oda, mert nem fért be a liftbe, és majdnem kiköpte a tüdejét. Rögtön vissza is ment, és vett a stábnak egy hordó sört a sarki közértben. Ebből is kiderült, hogy ezeknek a srácoknak fontos a magyar film, ami számára nagyon megható volt.

Antal Nimród el is érzékenyült a forgatás alatt: 

Ezek a felemelő érzések repítették az egész stábot. Tudom, hogy itthon sok nehézséggel küzdenek, de igazi lelki élmény, amikor ezt a küzdelmet meg is tapasztalja az ember. Ennél a háztetős forgatásnál el is sírtam magam, amikor hajnalban összegyűltünk, és vártuk, hogy jöjjön fel a Nap a budai hegyek mögül. Csodálatos volt. Sosem felejtem. Most is könnybe lábad a szemem. Szívből mondom, büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok.

(Blikk)