Andy Vajnát először 1974-ben interjúvolta meg a Variety magazin, amit újra kirakott a világhírű lap.
Andy Vajna arról az időszakról mesél, amikor felhagyott parókaüzletével és két mozit is vett Hong Kongban, ahol többek között Alain Delon, Dino De Laurentiis, Charles Bronson és Steve McQueen filmjeit vetítették.
A gyártásba is beszállt: a kínai filmek akkori népszerűségét meglovagolva Angela Mao főszereplésével forgatott egy filmet, amely nagy siker lett. Ekkor tanulta meg és látta át igazán a filmművészetet: előkészületek, casting, a rendező kiválaszása, forgatás, utómunkálatok, terjesztés, marketing. Nem is annyira a forgatásokon, hanem az utómunkálatokon szeretett igazán dolgozni.
„De én sosem voltam művész. Mindig a közönség tagja voltam”
– tette hozzá.
A legnagyobb hatással Dino De Laurentiis, David Matalon és Mario Kassar voltak rá, akivel később a Carolco stúdiót alapították. „Tőlük tanultam meg, milyen egy igazi producer, aki nemcsak a számokra hajt.”
Címlapkép: FERENC ISZA / AFP
14 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Aztán ,,haza evett a fene,, és belrcsöppentél az igazi kánaánba a csutigeci révén, most itt dőzsölsz de a te halottas ruhádon SE LESZ ZSEB !!!
mintha az ő pénzéből történnének a finanszírozások. Elfeledve azt, hogy ez ugyanúgy
közpénz, mint az, amelyet a kormány oly nagyvonalúan tesz zsebre, sajátjaként kezelve
azt. Volt hát honnan tanulni. Mit számít, hogy tehetséges, egyetemet végzett, rövidfilmekkel már bizonyító rendezők tucatjai várnak egy lehetőségre? Lassan eljutunk oda, hogy az országban minden kapcsolati rendszerek mentén dől el. Oda, hogy a szakmaiatlanság, a tudás- és tapasztalathiány előnynek fog számítani. Amellett, hogy olyanok vezetik országunkat, akiknek szinte semmilyen szaktudásuk nincs, ez az eset már nem is meglepetés. Olyan államtitkárok és miniszterek foglalnak helyet a tisztelt házban, akiknek pontosan annyi szaktudásuk van, mint nekem itt a gép előtt ülve. Az, hogy Dobó Kata úgy rendezhet – valószínűsíthetően több száz millió adóforintért – filmet, hogy semmivel nem bizonyította rátermettségét, jól mutatja merre is tartunk. De egyszer minden mese véget ér, véget kell, hogy érjen. Addig is, hajrá művésznő, a pénzünk nem számít! Dobó Katára csak egy régi Hofi idézet jut eszembe: "Pénzért mindent! Pénzért? Szopok, nyalok, gombot varrok!" Tud filmet rendezni?
Nem. És ha megfizetjük?szupertanacsokblog.hu/wp-content/uploads/2017/09/vi-73.jpg
Új hozzászólás