Megtanítottam a szívemet szeretni téged. Mert egyáltalán nem voltál szeretetre méltó az első időkben. Aztán lassan, ahogy változtál, egyre több erényt, becsületességet és jóságot láttam meg benned. Aztán még később, már nem kellett tovább tanítani a szívemet, hogy fogadja el, hogy éppen téged küldött a sors hozzánk. Már magától is megtanulta a leckét és elkezdtük együtt élvezni a jelen pillanatot. Nyersességed mögött, ami egy páncél volt, hogy többé ne sérülj, megláttam a nagyon törékeny és bizonytalan lényt, aki mások elismeréséért esedezik. De kívülre mást mutat. Erőt, könyörtelenséget néha és megingathatatlan önbizalmat. És ez nem változott az évek során.
Forrás:
sandorbeata-konyv.hu
Feltöltő: Chat Angol Nyelvstúdió
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás