Szász Attila filmje megható, átélhető és tele van érzelemmel. Bemutatja az a mérhetetlen emberi szenvedést, amin a táborok rabjai keresztülmentek, de soha egy percig nem hatásvadász és nem giccses. Ezen felül a néző mindig kap időt arra, hogy a belső történésekre, a „lélek rezdüléseire” is figyelni tudjon. És az egyik utolsó (számomra legerősebb) jelenetből az is kiderül, hogy a hazatérés hatalmas öröm, de az emberi sorsokat és határokat kénye-kedve szerint alakító, mások identitásából sorsot faragó politikai hatalomtól otthon sem menekülhetnek meg. Olyannyira, hogy közel hetven évet kellett várnunk arra, hogy filmre kerülhessen ez a történet.
Forrás:
popcornproject.hu
Feltöltő: movieaddicts
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás