Gálvölgyi új darabja, a Mennyi hang című előadás kapcsán mesélt arról, hogy számára mi a legfontosabb egy nőben.
„El sem tudtam volna képzelni az életemet egy tehetségtelen nő mellett.
Hatalmas szerencsém is van, hiszen a feleségem, Judit, aki idén lesz 47 éve, hogy igent mondott nekem, zseniális műfordító és csodálatos anyja a gyermekeinknek. Attól soha nem ájultam el, ha valakinek nagyon jó lába és melle volt, ha közben sötét volt, mint az éjszaka” – mondta a Borsnak Gálvölgyi János, aki egy régi szakítását is felidézte.
„Emlékszem, gimnazista voltam, és nagyon tetszett egy lány. Könyvből kimásoltam egy Petőfi-verset, odaadtam neki, és azt füllentettem, hogy én írtam. A lány gyönyörűnek találta a költeményt, erre én
annyira pipa lettem a butasága miatt, hogy rögtön szakítottam vele”
– idézte fel Gálvölgyi.
Címlapkép: Youtube
(Bors)
Szóval más szemében a szálkát... esete áll fenn.
Igen, ez van. És ha nem lenne olyan ismerős ez a világ, amit egyszer már állítólag magunk mögött hagytunk, akkor leszarhatnánk, hogy egy Kossuth-díjas színművésznek meg kell gondolnia, mit mond, mert ha nem azt mondja netán, ami jól hangzik, akkor kellemetlen helyzetbe hozhat embereket, akik munkájuk folytán ennek a rendszernek a fogaskerekei. A szocializmus kultúrpolitikája, amely támogatott, (meg)tűrt és tiltott kategóriába osztotta a művészeket, itt magasodik a fejünk fölé. Nem, az MTVA-nak nincsen tiltólistája, Gálvölgyi meg örüljön, hogy nem vonták vissza a Kossuth-díját, a vén marhának (jut eszembe, nőtt a marhák száma). Nincsen tiltólista, a fejlett kommunista-szocialista demokráciákban sem volt. Ellenben minden pozícióban olyan ember ült, aki pontosan tudta, mit lehet és mit nem szabad. Az illiberális demokráciában sincsen lista. Az csak a bajnak lenne, bármikor előkerülhet, terhelő bizonyítékként tolhatnák az arcukba az illetékeseknek. Nincs ebben semmi új: van lista, de minek leírni, amikor szóbeszéd útján is el lehet magyarázni az elvtársaknak, elvtársnőknek, hogy Kulka, Gálvölgyi, és a többiek: kuka. Igen, ez a gondosan becsomagolt, nemzeti színű szalaggal átkötött szervilizmus, amely minden állami intézménybe beette magát, ami tulajdonképpen fenntartja az egész rendszert, sokkal veszélyesebb, de legalább olyan veszélyes, mintha a más véleménnyel, más meggyőződéssel, más hittel bíró embereket rendre elhurcolnák.
ripost.s3.eu-central-1.amazonaws.com/thumbs/2017-02-20/af5c55c5578d3db03ab5fe0ecea6c96e/620x0.jpg