Öt éve hunyt el Bódi László "Cipő", a Republic énekese, zenésztársai ma is megrendülve emlékeznek rá.

Öt éve, 2013. március 11-én hunyt el hosszú betegség után a Republic frontembere, Bódi László "Cipő". 

Öt éve hunyt el a híres magyar énekes, Cipő

Fotó: wikipedia CC BY-SA 3.0/Módis Ágnes Vadszederke

A 24.hu cikke szerint Bódi már fiatal korában is kacérkodott a zenéléssel – innen a beceneve is, hisz egy Cipőfűző elnevezésű zenekarban kezdte pályafutását –, majd 1990-ben megalapította a Republicot. Az alapcsapat Boros Csabával, Tóth Zoltánnal, Bali Imrével és Szilágyi Lászlóval állt fel, utóbbit nem sokkal később Nagy László Attila, Bali Imrét pedig Patai Tamás váltotta – áll a cikkben. 

Bódi László szívátültetésre szorult volna, ám ezt visszautasította, 2013 februárjában le is állt szíve. Akkor újraélesztették, de kómába esett, végül nem is ébred föl haláláig. 

Bródy János a temetésen így búcsúzott tőle a cikk szerint:

a sokezer fellépés után most egy olyan turnéra indultál, ahonnan még nem tért vissza zenész, de a dalok velünk maradnak, és a dalokban te is velünk maradsz, és ezek a dalok túl fognak élni mindannyiunkat.

Valamint dalt is írt hozzá, melyet Koncz Zsuzsa előadásában itt lehet meghallgatni:

A Republic zenekar ma is működik, Cipő halála óta két sorlemezzel jelentkeztek, az énekesi posztot Boros Csaba alapító tag vette át (egy ideig Sipos F. Tamás is képben volt, de aztán nem ő lett az énekes). Ő így emlékezett egykori zenésztársára a 24.hu-nak:

Az orvosok mondták ugyan, hogy a folyamat visszafordíthatatlan, de nem akartunk ezzel szembesülni. Minden embernek megvan ez az önvédelmi reflexe, aztán amikor megtörténik, amitől tart, akkor minden egy pillanat alatt összeomlik.

Március 11-e volt, amikor ő meghalt és március 22-én búcsúztunk el tőle, és utána nagyon nehéz, kaotikus állapotok jöttek. Próbáltunk mindenféle olyan megoldásokat is keresni, amiről utólag bebizonyosodott, hogy nem igazán volt jó, de ez olyan kicsit, mintha az embernek bedobnának egy kézigránátot a lakásába, és az az első, hogy próbálja menteni a családját, és a porfelhőben elindulni velük valamerre. Aztán amikor leülepszik a köd meg porfelhő, és ha rossz irányba indult el, és még lehetősége van módosítani, akkor megpróbálja azon az ajtón kivezetni őket, ahol valós menedék van.

Nálunk is ez történt: miután leülepedett a dolog, egyértelműen kikristályosodott, hogy ezt az együttest csak olyan formában lehet tovább vinni, ahogy mi ezt csináltuk, azokkal az emberekkel, akikkel csináltuk. Maradtunk négyen, Halász Gábor, Nagy László Attila, Patai Tamás meg én.

Soha nem akartam igazán énekes lenni, de amikor négyen maradtunk, én éreztem magamban a késztetést. Ehhez nagyon kellett Gerendás Péter, aki erősítette bennem ezt, elmentem hozzá, elkezdett nekem énekórákat adni, azóta is hálás vagyok neki, hogy ezt kihozta belőlem.

Persze nagyon sokat énekeltem Cipő mellett, amikor már fizikálisan nem volt olyan állapotban, hogy minden koncertet úgy énekeljen végig, mint fénykorában, volt, hogy az ő szólamait én énekeltem, ő meg mélyebben énekelt, hogy ne legyen olyan fárasztó neki.

De eleve, ha az a huszonhárom év nem lett volna előtte együtt Cipővel, akkor biztos, hogy azok az albumok, amik a halála óta megjelentek, sem lettek volna ilyen sikeresek, sőt, valószínűleg ezek a dalok sem születtek volna meg, vagy nem lennének ilyenek. Mert gondolatiságban, szövegben, zenében ennyi idő nagyon sokat ad egymásnak, tanulunk tőle, elsajátítunk dolgokat, az egymásra tett hatásunk elvitathatatlan, ezekben az albumokban az ő szellemisége óhatatlanul benne van.

- mondta el Boros Csaba a lapnak.

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.