Viszontlátásra odafönt! kritika

A nagyszerű színészi alakítások még inkább kidomborítják a film erősségeit és segítenek elfeledni a hibáit. Az Edouardo apját alakító Niels Arestrupnak már a tekintetében benne van az a fájdalom és önvád, amit a gyerekét csak annak halála után megértő apa hordoz magában. A Henrit alakító Laurent Lafitte-nek is elhisszük azt, hogy egy hús-vér ember is lehet a gonoszság minden forrása. De a többi színész is kiválóan játszik. A befejezés viszont sajnos a kelleténél rózsaszínűbbre sikerült. Egy nagyon valószerűtlen véletlen folyamodványaként megoldódik minden. Egyetlen ok miatt bocsátható meg a végkifejlet. A háború szörnyű és rengeteg mindent elvesz az embertől. De a bajtársiasság és a szolidaritás érzése talán hatványozott formában tör elő, ha tudjuk, hogy a másik is azért szenvedett, amiért mi magunk.