Galambos Lajos, avagy Lagzi Lajcsi teljesen átértékelte az életét, miután részt vett a spanyol zarándokút, az El Camino egyik szakaszán.
A Borsnak mesélte el élményeit: azt mondta, „egy bottal és egy tizenegy kilós hátizsákkal vágtam neki a spanyol spirituális zarándokútnak. Nem volt nálam egyéb, csupán egy túrabakancs, alsónemű, váltóruha, egy fogkefe és egy fordítógép, ami a kommunikációban segített.”
„Imádom a gyerekeimet és a feleségemet, de még a családom sem hiányzott ez idő alatt. Erre az útra úgy volt szükségem, mint egy falat kenyérre. A Caminónak köszönhetően minden negatív gondolatot, érzést, ami nyomta a szívemet, el tudtam engedni. Más emberként tértem haza, rájöttem, hogy min kell változtatnom, mi és ki az, ami, aki fontos az életemben. Eddig foggal-körömmel ragaszkodtam a tárgyi dolgokhoz, a kényelemhez, ide pedig eljöttem egy szakadt pólóban és egy váltó felsőben, és talán sohasem voltam ennyire kiegyensúlyozott és nyugodt, mint Spanyolországban. Igen tanulságos út volt, ahová egyszer a gyermekeimmel is visszatérek, mert még rengeteg tanulnivalónk van az életben!”
- fogalmazott Lajcsi.
(Bors)
Ők empatikusabbak lettek, Hiszen az úton, ha szüksége volt valakinek bármilyen segítségre, ott önzetlenűl segítettek egymáson ismeretlenül is. Feledték a gyűlöletet, bőrszint, pártállást. Ott mindenki "ember"volt.