15:04 óra volt, amikor elszakadt nálam. Úgy indult, hogy hajnali 5-től 10-ig felváltva ismételtem a következő lékelemelő cselekvéssort: etetés, itatás, büfiztetés, tisztába rakás, hüppögő kisdeddel a hátamon, Nyáry Krisztián kötettel a kezemben spéci rugós járkálás faltól-falig, elszenderedés, felriadás ordításra, tisztába tétel, etetés, rugós járás, itatás, tanácstalan nézés, netes böngészés, horkoló férjem vádló nézése, etetés, tisztába rakás, hányás takarítás a padlóról, lehányt pólóm cseréje, bűzös gyerekruha beáztatása, etetés, rugós járás. Utána volt nagyjából egy óra, amikor a gyermekkel a testemen a kanapén hanyatt fekve szemléltem a hófehér plafont. S azon járt az eszem, vajon én vagyok-e az oka, hogy a kisded boldogtalan, vagy amúgy is szenvedésre van kárhoztatva és egyébként is szívás az élet, miért akarnám elhitetni vele az ellenkezőjét. Aztán kivittem kicsit a szélbe, aminek újabb ordítás lett az eredménye, s az, hogy fél kézzel a...

(Forrás: ruzsadora.blog.hu, ruzsadora által)

Új hozzászólás

Hozzászólás írásához regisztráció szükséges. Regisztráljon vagy használja a belépést!


Még karakter írhatElolvastam és elfogadom a moderálási elveket.