A gyerekközönség a hiedelemmel szemben nem a leghálásabb, inkább hálátlan, de tôlük tanultam meg, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy jól érezzék magukat velem – mondta Halász Judit.
Az énekesnő fél évszázados pályafutásáról a Borsnak beszélt. Egyek mellett elárulta: ha nem vették volna fel a színművászeti főiskolára, jogásznak állt volna.
A gyerekekről szólva elmondta: a titok, hogy figyelni kell rájuk.
Mára azok a gyerekek, akiknek elkezdtem énekelni, felnőttek, gyerekeik lettek. Olyan szépeket mondtak a koncertek után, hogy úgy gondoltam, miért hagynám őket cserben? Ezért az ezredforduló után elkezdtem olyan lemezeket készíteni, amelyek felnőtteknek is szólnak. Ma már ritka szépség, ha tisztán gyerekekből álló közönséget kapok.
Elárulta azt is, miből merít energiát:
Sok előadást nézek, mert legalább azt tudni kell, hol tart a színházi élet. Tornázni is kell, bár azt nem szeretek, de anno Pártos Géza tanárunk a főiskolán azt mondta: „Gyerekek, ez egy hosszú meccs, és mind a fizikumnak, mind a szellemnek frissen kell maradnia.” Nyolcvanéves korban ugyanúgy le kell jönni a lépcsőn, mint húszévesen. Tanulni is kell, mert a mi szakmánkban nem lehet csak úgy felejteni. Nagyon szeretek olvasni, és hamarosan lesz öt szünnapom, amikor el tudunk menni síelni. Az a pár nap mindig feltölt.
Forrás: Bors
Új hozzászólás