Nádasdy Ádám fogta Katona József kétszáz évvel ezelőtt írt drámáját, a Bánk bánt, és fogyaszthatóvá tette.
„Én Térey Jánost teszem felelőssé azért, hogy lefordítottam. Éppen egy kocsmában ültünk, mikor egyszer csak azt mondta, hogy Páh, milliom!. Nem értettem, hogy mit beszél, majd megismételte: páh, milliom. Aztán egy kicsit szánakozva elmagyarázta, hogy ez a Bánk bánban van, és azt jelenti, hogy ugyan, kit érdekel, mit számít az. Így kezdtünk el a Bánk bánról beszélgetni, arról, hogy milyen nehéz ma már az eredeti szöveget megérteni. Arra jutottam, hogy kéne csinálnom egy modern fordítást hozzá” – indokolta a Könyvfesztivál író-olvasó találkozóján Nádasdy Ádám, hogy miért vette elő Katona József 1819-ben kiadott művét.
Úgy látszik, kétszáz évvel a születése után a dráma még mindig megkerülhetetlen alapdarab, pedig nem csak a laikus olvasók érzik úgy, hogy nehéz fogyasztani. Már Arany János is azt gondolta, és irodalomtörténészek sora gondolja ma is, hogy az 1200-as évek elején élt nádor tragédiája ugyan bizonyos szempontból nevezhető remekműnek, de komoly dramaturgiai és nyelvi problémák vannak vele, amelyek az esztétikai élvezhetőséget is megkérdőjelezik.
Kihívást jelent a diákok, a tanárok, a bölcsészek és a színházi rendezők számára egyaránt, és már a saját korában is nehezen tudta a közönség befogadni. Megjelenésekor kifogásolták a bonyolult, sehova sem besorolható nyelvezetét, amely nem volt nyelvújító, de nem is emlékeztetett a nyelvújítás előtti állapotokra. Egy anekdota szerint még Vörösmarty Mihály sem vette a fáradtságot, hogy elolvassa a Bánk bánt azelőtt, hogy megnézte volna azt a Nemzeti Színházban.
A színpadi bemutatóra is húsz évet kellett várni, és végül az 1840-es évek túlpolitizált színházkultúrája emelte be a „nemzeti panteonba” Katona művét – írja a Nádasdy-fordítás utószavában Margócsy István irodalomtörténész.
Forrás: hvg.hu
Új hozzászólás