Tisztességes-e a vallásos ember?

Tisztességes-e a vallásos ember? Ezt a kérdést a legtöbben azonnal meg tudnák válaszolni azzal, hogy nyilván vannak közöttük tisztességesek és akadnak olyanok, akik nem azok. Maga a kérdés természetesen durva általánosítás, de egyre gyakrabban merül fel. Címek csak az elmúlt pár év sajtójából: „Sikkasztás miatt elítélték a szőnyi plébánost”, „Enyves kezű pópa”, „Plébános vert kézbesítőt Győrváron”, „Tíz évig molesztálta áldozatát egy katolikus pap”. Az olvasó érdeklődése az ilyen cikkek iránt egyrészt abból – az alapvetően pozitív – hozzáállásból táplálkozik, hogy elvárják a vallásos emberektől, főleg pedig a lelkészektől, hogy példamutató életet éljenek. Másrészt pedig abból, hogy ő maga tisztességes szeretne lenni. Nem foglalkozom itt azokkal, akik saját etikájuk kudarcát akarják feledtetni azáltal, hogy másokat hibáztatnak. Saját vallásommal foglalkozva, felteszem a kérdést így: Tisztességes-e a szcientológus? Egyet biztosan tudok: minden technológiája meg van hozzá, hogy azzá váljon, mivel L. Ron Hubbard írásaiban nagy figyelmet szentelt ennek. Sok vallásnak van vagy volt valamilyen technológiája arra, hogy segítsen helyreállítani az egyén ártó tettei folytán csorbult önbecsülését. Ez az, amiért gyónnak a katolikusok. A Szcientológia – lévén alkalmazott vallásos filozófia - az embert teljes szellemi szabadsághoz juttató gyakorlati technológia. Meglehetősen precíz megoldásokkal segíti az egyént etikája helyreállításában. Ez nem végcél egy szcientológus számára, hanem működési alap, mivel a szellemi szabadság felé vezető út párhuzamos etikai nívójának emelkedésével.