Egy interjú, Róberttel.

A napokban, még ha nehezemre is esett, a rossz időjárási viszonyok miatt, most hogy újra itthon vagyok, és sikeresen rászedtem magam, hogy meglátogassam Yr. Robert Lalkovits, művésznevén Axone-t, a kis zeneszerzőt, hogy kifaggassam néhány dologról és megkérdezzem, hogy miért hanyagol bennünket olyannyira mostanában. Mi történt veled Róbert mostanában? Semmi különös, egyszerűen belefáradtam a mindennapokba, elment a kedvem a zenélgetéstől, de nemcsak attól, hanem egyszerűen minden ezzel kapcsolatban lévő dologtól. Úgy érezzük a Tibivel, zenésztársammal együtt, hogy kiöregedtünk a szakmából és ki is, égtünk benne, főleg a fiatalok körében. Mindemellett van egy gyógyíthatatlan gyomorbetegségem, aminek a fő forrása az idegrendszeri betegségekkel és problémákkal van összefüggésben. Kórunk gyógyíthatatlan betegségei közé tartozik, az IBS-hez. Aki ebben a betegségben szenved, bármelyik részében is, az nagyon jól tudja, hogy ez milyen kellemetlen és abszolút fáradékonyságot is okozó tünetekkel jár együtt. Sajnos mostanában, túl sok minden összejátszik abban, hogy nem vagyunk eléggé aktívak. Hm, ez új nekem ez a betegséggel kapcsolatos dolgod, mióta szenvedsz benne? …Hát már legalább 6 éve kezdődött. Egyszer, úgy jó néhány évvel ezelőtt, volt egy ájulással egybekötött rosszullétem, alig kaptam levegőt egy hajnalban, mikor felkeltem, ezután elvágódtam a konyhakövön, bevittek a mentők a kórházba és ez az óta kezdődött el ez az egész. Jól értem az idegrendszerrel, tehát mondjuk a stresszel, van összefüggésben? Igen, biztos vagyok benne. Sajnos ebben a rohanó világban, sokan szenvednek ebben, vagy ehhez hasonló betegségekben. Egyszerűen vagy annyira szeleburdi, hiperaktív voltam egy időben, hogy egy percre sem álltam le semmivel, se a zenével, se a polgári foglalkozásommal és túlhajszoltam magam, vagy engem hajszoltak túl a munkahelyemen. Szerintem mindkettőnek köszönhetem. Túl sokat idegeskedem az az igazság. Min tudsz annyit idegeskedni, ilyen stramm fiatalember létedre? Figyelj Gary, csak azon, hogy évek óta mióta el kellett jönnöm arról a munkahelyemről, ahol több mint 6 évet lehúztam, amit nagyon szerettem még annak ellenére is, hogy néha se éjjelem, se nappalom nem volt mellette, épp elég okot adott arra, hogy belebetegedjek. Semmilyen más polgári foglalkozást nem találtam az óta, pedig ez már 2006-ban volt, ahol megfeleltem volna, vagy nekem megfelelt volna, vagy meg tudtam volna maradni hosszú távon bárhol is. Egyszerűen manapság szerintem nemcsak az a fő probléma, hogy nincs munka, hanem az, hogy olyan idétlen és hülye munkák, munkahelyek vannak a kis emberek részére, hogy abban nemhogy nem tudsz megélni, meggazdagodni, hanem egyszerűen bele is betegedhetsz. Se pénz, se posztó, csak a munka, és ha bármi nem tetszik, mehetsz, amerre látsz, mert senki nem áll ki melletted semmilyen esetben, mert mindenki félti a kis tyúkszaros életét, senki nem védi az érdekeidet, mióta a szakszervezeteket eltörölték. Csupa hóhányó munkaadó van, aki csak a saját érdekét nézi és a saját kis életét, formálja minél jobb irányba, a te károdra persze. A dolgozókat lenézi, flegma, nem egyenes velük szemben, kimerülésig dolgoztatja őket, nem tart szünetet, nem biztosít elegendő szabadságot a foglalkoztatottak részére, mindemellett be sem jelenti őket rendesen, nem teremet jó munkahelyi közösséget, ezért mindenki alátesz a másiknak, főleg nagyobb munkahelyi közösségekben és ott lejmolja le a munkaadó a melósokat, ahol csak tudja. Ezen agyalnak otthon az okosok órákat, hogy mivel tudjanak önmaguk részére még nagyobb hasznot behajtani és megteremteni. Ezen tréningelnek heteket, hónapokat, úgyszólván. Hűha nagy szavak ezek, Róbert nem vagy te egy kicsit túlzottan pesszimista? Sajnos az élet azzá formált. Mindent a szüleimnek és kizárólag, csak magamnak köszönhetek. Soha senki nem segítette a zenei pályafutásomat se jól, sem érdemben, tisztelet annak a néhány kivételnek. Mindenért, amit eddig elértem, azért a kevés dologért is, magamnak kellett megszenvednem. Nem dobták se pofára, sem ingyen, a nemzetközi zeneszerzői címet sem és az eddigi elismeréseket sem, főleg a külföldi megbecsüléseket. Tényleg mindenért, kő keményen meg kellett szenvednem, hogy idáig feltornázhassam magam, mind az egyedülálló tehetségemmel, amit nem nagyképűségből mondok, akarattal, kitartással és lóvéval, egyszóval, mindennel. Szó szerint, vért köptem, mire eljutottam, odáig ahol most tartok zeneileg és felvettem és fel is veszem máig azokkal a harcot, akik tüskét keresnek a művészetünkben. Hallottam, hogy bajod van a Magyar zenei médiákkal, miben nyilvánul ez meg? Nos ha már megint előkerül ez a kínos és idegesítő téma, akkor most kifejteném. Először is gutaütést kapok ezektől a sztrácsinálósdi műsoroktól, ahol, mint egy alapfokú angol nyelvtanfolyamnál, durván 3 hónap alatt, még 3 hónap sem telik el igazából és sztárt csinálnak valakiből. Akik szerencsétlen félnótások, hozzáteszem egy 3 hangot nem képesek amúgy lenyomni a zongorán egyébként, vagy lefogni a gitárhúron máskülönben, ha a zenei részét nézzük. Akkor, ha pedig éles helyzetbe kerülnek a színpadon, vagy netán egy koncerten, akkor, pedig igen könnyedén meghátrálnak, vagy lebőgnek. Azt azért hozzáteszem, hogy nem is elsősorban az ő hibájuk, hanem a kevés szereplésnek, rutinnak és felkészítésnek köszönhetik a buktát. A magyar zenei kultúra az koránt sem éli a fénykorát manapság. Rengeteg olyan zene van a piacon, ami abszolút igénytelen, semmitmondó, nyálas és csupa-csupa marketingfogásnak minősül. Semmi megfogó, romantikus, vagy éppen felpezsdítő, feldobó, vagy kellemes, vagy dinamikus hatása nincs a hazai produktumok nagy részének. Többek között, ezért sem került ki, egyetlenegy hazai produktum sem a külföldi piacra és nem is adják ki a zenéket sem külföldön senkinek, még Online módon történő zenei kiadással sem. Egyedül csak és kizárólag a DJ.-ék kitartó, megterhelő, olykor-olykor igen fárasztó munkája becsülendő szerintem. Úgy érzem teljesen elszaladt a ló az egész hazai zeneiparral, ezért nem megyünk mi sem itthon semmire és esetleg más feltörekvő, tényleg régi vagy, új, igazi tehetséges emberek sem, mert mindig is a csókosoknak állt ezen a szakmán belül is a zászló. A régi igazi jókat, mint az pl: az Omegát, a Cipőéket, a Koncz Zsuzsát, a Bikinit, az EDDA, a volt Neotont, az Illés zenekart, a Kozmixot, a Benkő Dixilandot, Szakcsi Lakatos Bélát és még sorolhatnám tovább, mind elnyomják. Abszolút, senki a régiek közül már nem kap elegendő lehetőséget semmire, de gázsit sem eleget. Egyszóval hallgathatjuk ezt a sok nyálbál és szédítő marhaságot minden nap, mindaddig még meg nem unjuk, és le nem kapcsoljuk a rádiót, vagy éppen a televíziót. Mi a helyzet külföldön e téren, ott talán jobb a helyzet? Áh… annyira ott sem fenékig tejfel az élet, de legalább a kinti tehetségeket, a saját országukon belül, megbecsülik rendesen anyagiakkal, és nem foglalkoztatnak olyanokat a zenei iparban, akik nem eléggé profik és érettek a szakmára, mint itt, még ha csak pár évig is lépnek bele a sztársávba. Mert itt, akinek lóvéja, vagy jó ismeretsége, jó kapcsolatai, vagy elég bátorsága, arca van ahhoz, hogy magát futtassa és mutogassa, az már nyerő… háh még párosban is :-)). Kint külföldön, aztán mutogathatod magad, míg meg nem öregszel, ha nincs elég pénzed, vagy tehetséged, kitartásod, nincs benned elég profizmus, szufla, vagy egyediség, soha az életbe nem viszed majd semmire. Külföldre, ütős dolgokat kell produkálnod még ahhoz is, hogy legalább egy Online zenei kiadásban részesülj. Főleg Amerikában nem nézik jó szemmel, ha csak tártod a szádat és várod, hogy a sült galamb a szádba repüljön. Ott főleg le kell tenned valamit az asztalra, hogy észrevegyenek és elkezdjenek veled érdemben foglalkozni, de hát ezt neked mondanom sem kellett volna Gary. Azért is merek ennyire erős és csípős szavakkal ítélkezni és nyilatkozni ezekről a dolgokról, mert nem kevés történet volt odáig, hogy Amerikában és Angliában kiadják a lemezeimet. Főleg nem kevés utat tettem meg odáig, hogy bekerüljek az akkori elnevezésű, Geffen Records, amerikai társkiadó, elnökségi szférájába, a mai elnevezésű Interscope Recordshoz, avagy a Unversal Music Group, amerikai kötelékébe, amihez még bátran hozzátenném azt, hogy a világ legnagyobb és legnyereségesebb zenei kiadóiról beszéltem. Bátran elmondhatom és nyilatkozhatom azt, hogy jelen pillanatban, egyetlen egy olyan magyar produktum sincs a piacon, ami akár a Geffennél, az Interscope Recordsnál, akár a Universal Music Group, amerikai kiadójának küszöbéig elért volna és átnyargalhatott volna, botladozás nélkül, megállta volna a helyét. Tehát egyetlenegy hazai produktum sem érdemel, egy amerikai, de még angol kiadást sem, visszamenőleg 30 évig, legalább. Ezért nincs is ilyen veszély :-)) Pedig a valódi sztársághoz vezető út adott, a szupersztároknak járó életért, mindenkinek meg van az esélye, csak jól kell tudni használni azt, élni vele és a felkínálkozó egyéb lehetőségeket, pedig kő keményen ki kell használni. A szabályokat, ami a zene ipar, ezen területére vonatkozik, azt meg be kell tartani. Nem szabad még a legkisebb dolgok felett sem elsiklani. Mi a véleményed a közelgő világvégéről, amit igen sokan mondogatnak? Úgy érzem mi a Tibivel már megjártuk a hadak útját, mind a polgári foglalkozások, mind a zenei ipar terén. Akkor, ha valóban bekövetkezne, akkor nincs előle menekvés, talán még a leggazdagabbaknak sem. Mivel én magam a New Age-nek és filozófiájának élek, ezért mindazoknak, akik szintén ennek élnek, tehát a mi nézetünk szerint, mindig is egy új és jobb korra vágyunk teljes szívből. Az a meglátásom, hogy a föld megérett már egy igazi megtisztulásra. Túlságosan öreg már és a rajta élő emberek is túlságosan belefáradtak és megöregedtek már a civil társadalomhoz méltó, harmonikus együttlét terén. Az az igazság, hogy túlságosan elszaladt már a ló az emberi civilizációval. Egyedül és elszenvedő alanyként, csak maga az állatvilágot sajnálom, aki mit sem tehet az emberi szélhámosságainkról és a gyarlóságunkról. Beavatkoztunk a természet ősi rendjébe, hát viseljük akkor a bármiféle ezzel járó következményeket, bárhol és bármikor. Mit kívánsz az embereknek a közelgő újév alkalmából? No komment… Mindenek előtt B. U. É. K. Mindenkinek és vigyázzanak egymásra elsősorban és utána önmagukra. Köszönöm, hogy érdemben nyilatkoztál Róbert, és sok szerencsét kívánok neked a hátralévő életben és mindenkinek az életben és Szeretetteljes Boldog Új Évet, Kívánok Mindenkinek!!! …Én köszönöm Gary, neked is sok jót és örömteli percet kívánok 2010-re!!! Tudósította: Gary Halfton (Los Angeles, USA)