Élesítve kritika
Tucat akciófilm az Élesítve, jó színészek rutinmunkájával tálalva, maximum előételnek, főfogásnak ugyanis igen kevés lenne.
Volt egyszer egy Venice kritika
Bruce Willis megöregedett, és most már el is fogadja, de azért ennyi nem elég.
Utóhatás kritika
Mélynek szánt, de csak tisztes iparos munka, egy valaha nagy sztár nevével eladva, ez lett belőle.
A tökéletes gyilkos kritika
Összességében egy szép próbálkozás, amin azért lett volna mit csiszolni.
Bébi úr kritika
A Bébi úr láttán azonnal beugrott az állatorvosi ló esete, hiszen a DreamWorks rajzfilmje magába foglal mindent, ami miatt egyre kevésbé működnek az utóbbi évek gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szánt animációs filmek.
Az univerzum története kritika
Aki sokat markol az keveset fog és néha a kevesebb a több.
Élet kritika
Egyszer nézhető, klisés, gyors tempójú sci-fi-horror.
Eközben Párizsban kritika
A filmet eredetileg Ernest Hemingway – Vándor ünnep c.
T2 Trainspotting kritika
Van még egy mondat, amivel nagyon hazudnék.
xXx: Újra akcióban kritika
Az idő megszépíti az emlékeket, szokták mondani, és ez a filmiparban is így van.
Tapló télapó 2. kritika
Remek színészek rutinból játszanak papírmasé karaktereket, unalmas díszletek között, minimális történettel.
Jack Reacher: Nincs visszaút kritika
Semmi frissesség, semmi izgalom, semmi meglepetés.
Ben-Hur kritika
A rendező szándéka szerint a mű üzenete is változott.
Jégkorszak - A nagy bumm kritika
Ha ez így folytatják, a Jégkorszak minden bizonnyal példaként fog szerepelni a fölösleges folytatás definíciójánál.
A Függetlenség Napja - Feltámadás kritika
Látványos mégis üres folytatása egy mára klasszikussá nemesedett popcorn mozinak.
Anry Birds - A film kritika
Annak ellenére, hogy látszik rajta az igyekezet, nem lépi túl eredetének árnyékát, alig valamivel érződik többnek egy jobb marketingfogásnál.
A Vadász és a Jégkirálynő kritika
A filmet nehéz lenne simán folytatásnak nevezni. Igazi öszvér. Az eleje prequel, aztán átvált sequel-spinoff kombóba. És igen, ez pont olyan jól sül el, mint ahogyan hangzik. Pedig vannak igen ígéretes részek.
A főnök kritika
Megint csak dominálnak a „dagi főszereplő pofára esett, milyen vicces” poénok, tökéletes példa erre, mikor McCarthy ráül egy kanapéra, ami összecsukódása közben nekirepíti őt a falnak, ami egynek talán nem is volt rossz, de aztán tucatnyi alkalommal utalnak vissza az ördögi kanapéra
Agyas és agyatlan kritika
Cohen hű önmagához.
Egyiptom istenei kritika
nehéz haragudni az Egyiptom isteneire, ami nem azt jelenti, hogy a közelében lenne a jó film fogalmához, mégis megvan a maga bája, minden triviális elemével, klisés, botegyszerű történetével és súlytalan szereplőivel együtt.
Krampusz kritika
Azt azért mindenképpen a Krampusz érdemének kell tekinteni, hogy legalább nem unalmas és viszonylag kevés a szirupos melodráma is.
Éjszakám a nappalod kritika
Mostanában kezd éledezni egy új generáció is (például: Bodzsár Márk, Mátyássy Áron), mely hasonló irányvonalat képvisel több-kevesebb sikerrel.