„Ami a tudományos pályámat illeti, inkább tanítvány vagyok, mint iskolateremtő” – interjú Barta Jánossal

Barta János a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének professor emeritusa, az MTA doktora. Egyetemi pályafutása alatt volt tanszékvezető, intézetigazgató, dékánhelyettes, nyugdíjba vonulása előtt közel egy évtizedig vezette a debreceni Történelmi és Néprajzi Doktori Iskolát. 18. századi magyar és egyetemes történeti témákban számtalan szakmai műve jelent meg. A korszakkal foglalkozók számára megkerülhetetlen „A nevezetes tollvonás” című könyve. Barta Jánossal történészi pályafutásáról Császár Ildikó beszélgetett. Újkor.hu: Miért éppen a történelemmel kezdett el hivatásszerűen foglalkozni? Barta János: Már fiatalkoromban szerettem a történelmet. Ketten voltunk testvérek, és Gábor öcsémmel rengeteg könyvet elolvastunk. Az egyik kedvencünk a 12 kötetes „Nagy Képes Világtörténet” volt, ami kevés kommentárt fűzött az eseményekhez, egyszerűen a dolgok menetét írta le. Ezt azért szerettük annyira, mert amikor mi fiatalok voltunk, tehát az 1950-es évek elején, akkor a tankönyvekben...