A szabadságharc végnapjai és a világosi fegyverletétel

1849 nyarán az Osztrák Császárságtól függetlenedő Magyarország katonai szempontból erősen szorongatott helyzetbe került. Bár a tavaszi hadjárat a főhadszíntéren a császári csapatok visszaszorítását, illetve Buda visszafoglalását eredményezte, az eseményekkel párhuzamosan Ferenc József osztrák császár és I. Miklós orosz cár megegyeztek az orosz katonai intervenció ügyében, amelynek keretében a cár 200 000 katonát ígért a császári csapatok megsegítésére. Mindez – mint utóbb bebizonyosodott – a katonai-politikai erőviszonyok végzetes mértékű eltolódását jelentette. (...) Augusztus 13-án így a magyar sereg a Világos mellett lévő szőllősi síkon letette a fegyvert a cári sereg előtt. Először Görgei és kísérete lovagolt át az orosz hadsereghez, ahol Rüdiger tábornok köszöntötte őket. Görgei először jelentette a sereg létszámát, illetve átadott egy előzőleg összeállított, a hadsereg kéréseit tartalmazó fogalmazványt. Ezt követően kiadta a parancsot a fegyverletétel megkezdésére.