Mit üzen nekünk Havas Henrik feje?

Ha működne minimális szolidaritás a társadalomban, akkor a hatalom nem mehetett volna el a falig ebben az esetben sem. Azokra a munkaközösségekre gondolok, amelyek rendre elmulasztanak kiállni az egyes embert érő megfélemlítési, ellehetetlenítési kísérletek ellen. Amelyek nem zárnak össze annak a bizonyosságnak a tudatában, hogy mindenkit úgysem lehet kirúgni, eltaposni, elhallgattatni, félreállítani. Ha összezárnak és erőt mutatnak, ha ellenállnak a zsarolásnak és a felsőbb diktátumoknak, akkor olyan nincs, hogy mindenkibe bele lehet rúgni. Csakhogy például Vásárhelyi Máriának abban tökéletesen igaza van, hogy
ameddig a Fidesz ellenzéke nem képes példát mutatni civil kurázsiból (értsd: az
ÁSZ által önkényesen büntetés engedelmes befizetése helyett ellenállni, a Fidesz áldemokratikus eljárásának legitimálása helyett tagadni az antidemokratikus intézményrendszert és nem venni részt ezekben az ócska játszmákban), addig az egyes embertől elvárni, hogy civil kurázsit demonstrálva, egyedül, csupasz mellel szembemenjen a hatalommal, meglehetős naivitásra enged következtetni. Ameddig az ellenzéki pártok partnerek abban, hogy a Fidesz által önkényesen kialakított szabályok szerint játsszák a politikát,
addig stabilnak és kikezdhetetlennek tűnik ez a szarkupac. És minden ( Havas Henriket, Horváth Tamást ) el fog taposni, akit kollégái és választott képviselői magára hagynak a
véleményével. Ami most történik, az „politikai terrorizmus”, vagyis a lényege, hogy mindenki féljen. „Vona Gáborról könyvet írsz? Akár lehetsz Havas Henrik is, lényegében kicsinálunk.
Havas Henrik egy bejegyzése, amiben azt sugallta, Vajna Tímea, Molnár Anikó és Kelemen Anna ugyanabból él: „Nehéz mesterség az övéké” – írta szó szerint. Az állítólagos “lekurvázás” után... Andy Vajna: Mondja meg neki, hogy le van szarva!”