Bár több intézmény évek, sőt évtizedek óta kísérletezik az oktatás bizonyos elemeinek virtualizálásával, az országban most zajló hirtelen átállásra senki nem volt felkészülve. A Szegedi Tudományegyetem Digitális Kultúra és Elméletek Kutatócsoportjának vezetője csokorba gyűjti a módszertani, technikai és mentális dilemmákat.
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
a fizetős hvg adja közre „A Szegedi Tudományegyetem Digitális Kultúra és Elméletek Kutatócsoportjának vezetője” írását
Nos a szerző bölcs szavai kapcsán két gondolatom is támadott:
egyfelől; van-e értelme – úgy általában és persze pont most is - tisztázni az alapvető fogalmakat,
másfelől; valóban szükséges-e most ilyen szintű szakmai vitákat folytatni.
Az első kérdésre – már csak saját tapasztalataim alapján is állíthatom – egyértelműen nem a válasz, még akkor is, ha az ember, főleg a témához valóban értő szakember akkor is megpróbálja, jellemzően igen-kevés sikerrel. Csak a saját igyekezeteimből néhány: legoptimálisabb, pesszimális eset, kopogtató-cédula és a körzet a választási rendszerben.
A második már sokkalta izgalmasabb kérdés. Persze csak ha túlteszünk azon az apróságon, hogy nem biztos, hogy most a hatékonyság a legfontosabb probléma, sőt azt kell mondjam most különösen igaz, hogy egy apróság is több mint a semmi. Nem is beszélve arról a nagyon fontos eleméről, hogy jellemzően spontán és államilag előírt, ami ösmervén Tompika hivatalos szerepét és retardáltsága mértékét csak előny!
S végezetül meg kell jegyezzem, hogy a hatékonyság sajnos nem igazán precíz fogalom az oktatás területén!!! =))