Új formák nélkül marad a régi, lejárt tartalom

A múltkor azt vizsgáltuk meg, honnan érkezhet a politikai innováció. Most azt vizsgáljuk, hogy nekünk szükségünk van-e rá. A jelenlegi hatalom által erőltetett új politikai rendszerépítmény nyilván innováció. Na de kié is valójában? Lehet, hogy csak én maradtam le ezekről a tanulmányokról, akár monográfiákról, cikkekről, konferenciákról - nem viccből: a politológus vándorgyűlés témája lehetett volna, nemde? - , amelyek megalapozták azt, amit magunkévá kell tenni... A think-tank persze dolgozott, azért kérdem: a századvéges G. Fodor Gábor jókormányzásos munkái (de írjatok még tippeket!) ilyen vitatandó origók voltak, feküdtünk-keltünk velük, s a mai kritika jegyében ezekből kell idézni? Amikor Sólyom László nem lehetett újra köztársasági elnök, hallottuk a miértre az ő válaszát, de nekem rögtön a régi 168órás szentencia jutott az eszembe: "X napja nem tudjuk... Önnek nem hiányzik a válasz?" A Fidesz régi módszere volt, hogy egyszerűen válasz nélkül hagy dolgokat, na de - a kutya...