Tekinthetjük-e kommunikációs partnernek a szélsőjobboldalt? Leülhetünk vele egy asztalhoz? Ha mégis megtesszük, mi a dolgunk? Hiszen a Gonoszt (hadd használjuk fogalmát a náci/fasiszta, illetve hungarista nézetekre és az azokat kísérő érzelmekre) minél többször látjuk megszokott társadalmi helyzetekben szerepelni, annál inkább elfogadjuk életünk természetes részeként. Holott – vele – demokráciára épülő közösségi létünk elemi ellenségét engedjük be nyilvános érintkezéseinkbe.
Forrás:
gepnarancs.hu
Feltöltő: nocenz_Ura
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
9 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Kommunisták? Liberálisok? Demokraták?
Egy frászt! A szárazföldekre szabadult, nemzetközi kalózok valamennyien.
"Ti csak szélsőjobboztok, de akiket evvel a jelzővel illettek, azok nem csupán polgárai ennek az országnak, hanem a NEMZETE."
Jellemezd kérlek, szerinted milyen az ország nemzete?
Botrány botrány hátán, akármelyik "szalonképes" tárgyaló fél is ült a bársonyszékekben.
Most terítgetitek éppen ki egymás szennyesét.
Méghogy ti lennének az ország lovagjai?
Amúgy meg a cikkíró akkor hívjon engem is "nácinak",sokkal inkább közösséget vállalok a JOBBIK-al mint az MSZP-s,FIDESZ-es,SZDSZ-es csürhével!Belegondolt már valaki hány ember élete,sorsa szárad közvetetten a sorsukon,először talán erről kellene beszélni nem nácizni!
Új hozzászólás