Őszintén a házasságról – Beszélgetés Hegedűs Attila evangélikus lelkésszel

„Számít a papír? Sokan ezzel a szónoki kérdéssel igazolják, hogy élettársi és nem házastársi közösségben élnek. A szeretet, és nem a papír számít. És maguk sem tudják, milyen igazuk van! Olyannyira, hogy még a polgári házasság sem az anyakönyv aláírásától kezdve lesz érvényes, az csak dokumentálja a már létrejött házasságot. A házasság születésének pillanata az, amikor kimondják: házastársa leszek. Vagyis akik megspórolják a házasságkötést, valójában nem egy papírról mondanak le, hanem arról, hogy a közösség tagjai előtt határozottan kimondják: én őt szeretem, hozzá akarok tartozni. Az összetartozás nyilvános megvallása az, ami az együttélésből hiányzik. (Épp ezért éreztem ízléstelennek és vérlázítónak, amikor valaki azt követelte tőlem, tartsam titokban házasságkötését.) A kérdés tehát nem az, hogy számít-e a papír, hanem az: szereted-e a másikat annyira, hogy nyilvánosan vállalod, hogy hozzá akarsz tartozni?”