Szombaton gyereket legeltettem a szentistvánparkban, mint mindenki más. Gondoltam, megpróbálom én is azt az életformát amit a többi. Olyan kedvesen és boldogan üldögélnek mindig a homokozó szélén, szociális élet, ne menj messzire, piszkosvagydenembaj... de mindig be kell látnom, hogy másik bolygó a miénk... Ritkán lepjük el a köztereket így hárman, mert tömény stresszforrás hogy Ábel leránt-e egy-egy tapasztalatlan és gyanútlan kölköt a hintáról (a hinta megállítva, ajtó csukva jól) vagy önkéntesen tesztel-e egy-egy kósza járgányt, ami után üvölteni fog a tulajdonos, de megpróbáltam. Én nem tudom, mi ez a random vándornaivitás ami mindig elönti az agyamat ilyenkor, hogy majd most másképp lesz, majdnem úgy fogunk kinézni mint normálisék...
Forrás:
evamagazin.hu
Feltöltő: evamagazin
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás