Mi a különbség 1978 és 2014 között? Az irodalomoktatás koncepciója és a kötelező olvasmányok listája szempontjából szinte semmi. A mai tizenéveseknek ugyanazokon a kötelezőkön kell átrágniuk magukat, mint egykor a szüleiknek.
(...)
El kellene döntenünk végre, mit várunk az irodalomtanítástól. Azt szeretnénk, hogy olvassanak a gyerekeink? Akkor ne szerzők, műcímek, életrajzi adatok és irodalomelméleti definíciók bemagolását várjuk tőlük, hanem nyújtsunk nekik valódi szövegélményt, amelyről véleményük lehet, amely gondolkodásra és vitára készteti őket, amelyet átfogalmazhatnak, továbbírhatnak, dramatizálhatnak, sőt akár kritizálhatnak is
(...)
Vajon hányan ontanának gyászkönnyeket, ha a Szigeti veszedelem vagy a Bánk bán lekerülne a kultúrpolitika/akadémia mesterséges lélegeztető gépéről, és jobblétre szenderülne?
(...)
Miért ne bízhatnánk a gyerekekre a választást? Általános iskolában (de akár középiskolában is) nyugodtan működhetne úgy a rendszer, hogy a tanár és a diákok év elején bedobnak könyvcímeket, ismertetőket írnak róluk, kampányolnak mellettük, aztán szavazással eldöntik, hogy melyik lesz az a két-három könyv, amelyet az adott évben valamennyien elolvasnak, és közösen feldolgoznak.
Hagyjuk az irodalomtörténetet a gimnáziumok fakultációs óráira és az egyetemi szemináriumokra. Senki sem lesz rosszabb ember attól, ha nem tudja, ki írta a Szigeti veszedelmet. Viszont nagyon sokat veszít az, aki soha életében nem tapasztalja meg a papírkalandok izgalmát.
Scheer Katalin írása az origo.hu-n >>>
47 hozzászólásarrow_drop_down_circle
Hogy hogyezteténmégnemolvastam???
Most a trónok harcát böngészem, már ha lemászom az almafáról.
Hát ilyeneket kell tanítani Nem a Nyilas Misit!
Erre a nőre csak megvetéssel lehet gondolni hogy ezeket leírta.
Új hozzászólás