Az ember eltöpreng. Gondolkodik, mert van, akinek szokása. Ingyen van, ártani sem szokott. Aztán az ember (jelen esetben én) felkapja a fejét egy ponton. Mi a bánatot csinálok? Kinek akarok megfelelni? Miért? Lépegetek a szavak között. Óvatosan, rá ne tiporjak valaki érzékenységére. Hülye vagyok én? Hiszen az a dolgom. Rátiporni, átlépni, megkerülni.
Forrás:
gepnarancs.hu
Feltöltő: nocenz_Ura
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás