„Szép ez a lány” – mondták az ismerősök, amikor a szüleim, a bátyám és én megjelentünk valahol. Apám ilyenkor finoman a vállamra tette a kezét, némán jelezve, hogy szép, szép, de akire gyönyörködve ragyognak, az a bátyám, tehát azonnal változtassanak a tekintetük irányán, majd tudomást sem véve erről a kis gikszerről, büszkén azt felelte: „Szépnek kell lenni, mer’ hozomány az nincs.” És ilyenkor mindenki nevetett.
Forrás:
evamagazin.hu
Feltöltő: evamagazin
Felhasználói tartalom,
A Propeller.hu felhasználók által feltöltött tartalmakkal pörög. A felhasználók által feltöltött tartalmak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ezek valóságtartalmát nem áll módunkban ellenőrizni.
Új hozzászólás