Álország, álorcák

Valami van. Valami van, de nem az igazi. Mintha szép csendben átcsúsztunk volna az egész országgal együtt egy párhuzamos valóságba, minden létezik, ami korábban is megvolt, de valahogy semmi sem az igazi – hamis a sajtó, a liszt, de még a sperma is harmatgyenge. Senki, semmi nem az, aminek tűnik, álarcban keringőznek a párok. Messze még az éjfél, mikor lekerülnek a maszkok – és senki sem sietteti ezt a percet.