Kormos Anett az iskolakezdésről

Jó pár iskolát megnéztünk, mire megtaláltuk azt, amelyikbe még nekünk is jó érzés volt bemenni. Szóval választottunk. És vártam, hogy a döntés – mint a döntések általában – megkönnyebbülést hoz, de nem hozott. Minden nappal közelebb kerültünk az iskolakezdéshez, és én úgy éreztem, egyre csak szorul a hurok a nyakam körül. Olyan szavak, tárgyak kerültek hirtelen a képbe, amelyekre még nem voltam felkészülve. Iskolatáska, füzet, postairón, órarend, osztálynévsor és még sorolhatnám. Az ovis zsákot épp hogy megszoktam, most meg már jönnek itt nekem az ergonomikus iskolatáskával. Az első szülői értekezlet olyan volt, mint a szülési fájások. Azt hiszem, ez az arcomon is látszott. Nekem mindkét esetben ugyanaz a mondat lüktetett a fejemben: hogy még ne, még ne, még várjunk egy kicsit. Az első szülői az a gyomros, amiből az ember tudja, hogy már nincs visszaút, a gyerek iskolába fog járni, ebbe az iskolába, nincs kecmec.