Kilencvenezer forint egy húsz négyzetméteres szobáért, lopott gáz, papír nélkül lenyelt kaució. Így élősködnek a nyomorgókon a Józsefvárosban – írja az abcug.hu.
Kilencvenezer forintot kért egy hónapra Mariannától főbérlője. Amit ezért nyújtott a leszázalékolás előtt álló nőnek, az egy körülbelül háromszor hat négyzetméteres szoba egy Karácsony Sándor utcai lakásban. A díjban már benne volt a rezsi is, legalábbis ezt mondták neki.
Nem volt más választása, egy hónapig keresett albérletet, de nem talált. Amikor felhívott egy hirdetőt, általában azt mondák neki, hogy még megvan a lakás. Amikor kiderült, hogy három gyerekkel menne, már húzták a szájukat, és rendre az lett a vége, hogy közölték vele: kiadták másnak.
Egy alkalommal annyira nekikeseredett, hogy az utcán sírta el magát. Ekkor kérdezte meg tőle egy fiatalember, hogy miért sír, és amikor elmondta, közölte vele, hogy tud számára megoldást: ahol ő lakik, ott kiadnak szobákat. Így hozta össze jelenlegi főbérlőjével.
Most már költözne a drágán mért szobából. Nem azért, mert nehéz kifizetnie a pénzt, hanem mert hiába volt benne eredetileg az árban a rezsi, a főbérlő lopta a gázt, ezért kikapcsolták a szolgáltatást. Most egy olajradiátor birkózik a hideggel a magas belmagasságú szobában, ahol férjével és három, még kiskorú gyerekével lakott sokáig.
A konyhában és a fürdőben semmi fűtés, a fürdőszoba ajtaján kilincs sincs, csak egy kampó, hogy belülről be lehessen zárni.
Itt nem lehet gyerekekkel élni
– mondja Marianna.
Ezeket a helyiségeket közösen használhatják az itt lakó albérlők. A jobb napokat látott lakás minden egyes helyisége külön-külön bérlemény, összesen hat számozott szoba található benne. A szomszédos szobában három afrikai fiatal lakik, ők azt mondják, alkalmanként havi kétszáz eurót (kb. 63 ezer forint) kér a főbérlő.
Mariannáéknak nem volt semmilyen papírja az albérletről, ahogy a főbérlőnek kifizetett 195 ezer forintnyi kaucióról sem. A nő ezt szeretné valahogy visszakapni, de a főbérlő letagadja az összeget. A kis szoba használatban megkopott foteljein és ágyain hétfő reggel tarkabarka társaság ücsörgött: A Város Mindenkié csoport (AVM) aktivistái egy dokumentumfilmes stáb és néhány újságíró. Arra vártak, hogy jöjjön a főbérlő az aktuális díjért, és személyesen lehessen számon kérni rajta a kauciót. “Ezt lehet tenni, vagy pert indítani” – kommentálta a helyzetet Udvarhelyi Tessza, az AVM jogásza.
A lakás amúgy a Homexis Hungary Kft.-hez köthető, ez a cég az üzemeltetője, ahogy több, hasonló ingatlannak is. Az üzleti modelljük, hogy apró szobákat adnak ki magas áron, de rendezetlen közüzemi szolgáltatásokkal és többnyire papír nélkül.
Az aktivisták “Uzsoralakás helyett szociális bérlakást!”, “Homexis Kft. = A nyomor vámszedői” feliratú nyomtatott lapokkal ragasztották tele a kis szoba ajtaját és figyelőszolgálatot szerveztek az utcára, egymást pár percenként váltva a hidegben, de hiába.
Dél körül kiderült, hogy a főbérlő képviselője nem fog megjönni, mert valaki a házból szólt neki, hogy “tévések” vannak náluk. Végül Marianna felhívta telefonon. Panaszkodott a hideg fürdőre és konyhára, és kérte volna vissza a kauciót. A férfi előbb azt mondta, nem fizet, mert “lelakták” a lakást, majd letagadta, hogy átvett volna bármilyen kauciót. “Tipikus történet, hazudoztok”, vádaskodott, majd bontotta a vonalat.
Az aktivisták a céget Istenhegyi úti irodájában is megpróbálták felkeresni, de nem engedték be őket.
Gyermekeseknek nagyon kicsi az esélyük megfelelő albérletet megfelelő áron találni. A piac idegenkedik tőlük, vagy alaposan kihasználják őket.
Ezeket az embereket sem hagyja a kormány az útmentén. Hagyja hogy belelökjék őket az árokba.