Tisztelet a bátraknak, mély megvetés a cinikus hatalomnak

Esett az eső, de így is több ezren voltak a Kossuth téren, a mellékutcákban, a villamossínek mellett, a gyepen, a közbeszerzett, csicsás térkövön. Egyetlen összeráncolt homlokot nem láttam, de egyetlen ökölbe szoruló kezet sem. Pedig a csontig hatoló hideg nem jó társ olyankor, amikor a jelenedért, a jövődért, egy, de főleg több generáció emberhez méltó életéért állsz ki szombat délelőtt demonstrálni. Amikor az esernyődbe kapaszkodva, vagy a melletted álló - hozzád hasonlóan megtépázott büszkeségű - kollégád karját szorítva győzködöd magad, hogy talán még újratervezheted az életed.