Büdös bogárként rázzák le az orvosok a drogos kismamákat

Az orvosnak kellemetlen felelősség, az állapotos nőnek szégyen és kockázat, ha kiderül, drogfüggőként válik anyává. Esetleges, hogy olyanokba futnának az egészségügyben, akik érdemben tudnak segíteni nekik. Pedig ha jó kezekbe kerül, egy várandós anyánál nincs motiváltabb abban, hogy lejöjjön a szerről. Az Abcúg cikke, Ballai Vince írása.

A célzott program hiányzik a drogos kismamák ellátásában – véli a Józan Babák Klubja. A drogfüggő kismamákat idén tíz éve segítő szervezet vezetője, Oberth József szerint egy normális ellátórendszerben az orvosoknál, a védőnőknél, a szociális munkásoknál, a bölcsődékben, óvodákban is szükség lenne ilyenre, és nem is csak a szenvedélybetegségekkel, de például pszichiátriai betegségekkel “és még lehetne sorolni, milyen más betegséggel küzdők számára”. Csakhogy ilyen jelenleg nem létezik, “kimondottan erre a célcsoportra vonatkozó szolgáltatást hiába is keresnénk”.

A Józan Babák Klubja többször is hallatta szavát a drogos várandós kismamák témájában. Legutóbb akkor, amikor Törökszentmiklóson rosszul lett két állapotos fiatal nő, akik valamilyen kábítószert (nagy valószínűséggel dizájner-drogot) fogyasztottak, és emiatt kórházba kerültek, ahol császármetszéssel azonnal megszülesztették őket. Az anyukák azóta hazatérhettek, az egyik gyerek, bár állapotuk még nem állt helyre teljesen, várhatóan teljesen felépül, de a másiknak úgy tűnik maradandó károsodása lehet. A gyerekek várhatóan nem kerülhetnek vissza anyjukhoz, a hatóságok már elindították a nevelésbe vételi eljárást.

Az eset után volt, aki az anyukák felelősségét firtatta, míg mások a gyermekvédelmi szabályok szigorítását szorgalmazták. A Józan Babák Klubja nem foglakozik az ügy politikai vetületével. Ők azt mondják, nem azt kell nézni, mennyire felelőtlen egy ilyen kismama, hanem az a legfontosabb, hogy jól legyen a magzat, és mielőbb ellátásba kerüljön az anya. Ennek azonban vannak akadályai, ahogy azt, Oberth József és Bíró Zsófia, a klub két munkatársa elmondta.

Információhiány

A legnyilvánvalóbb akadály, hogy nincs hivatalos, a drogos kismamák ellátásához kapcsolódó orvosi protokoll. “Olyan valami, amit akkor alkalmaznak, ha valakinek eltört a lába, vagy fáj a foga. Egy előírás, hogy adott esetben mit kellene csinálni, nos ilyen a drogos terhességre Magyarországon nem létezik.” Akár egy egyszerű irányelvvel, módszertani dokumentummal is elégedett lenne a segítő, de hiába voltak kezdeményezések korábban, ezekből semmi nem valósult meg eddig.

2001-ben már készült egy orvosi protokoll tervezet az egykori Országos Addiktológiai Intézetnél. Még rendelőt is nyitottak a Hattyúházban, ahol nőgyógyászati, sőt fogászati ellátás is volt (utóbbi főleg ópiátfüggőknek, akiknek jellemzően gyorsan szokott tönkremenni a foguk). “Aztán nem volt pénz és bezárt. El lett felejtve” – kezdte felsorolni a hamvába holt próbálkozásokat Oberth József.

2005-ben írtak egy másik tervezetet, Beke Anna gyermekneurológus vezetésével az 1-es számú női klinikán, de az is csak tervezet maradt. Volt egy 2009-es próbálkozás, akkor éppen az Országos Addiktológiai Centrum nevű szervezet keretében. Egy egész munkacsoport dolgozott rajta – addiktológusok, szülész- nőgyógyászok, szociális oldalról pedig a Józan Babák Klub – akkor egy tájékoztató kiadvány készült.

A legutóbbi ilyen próbálkozás tavalyelőtti, amikor hatályba lépett az új várandósgondozási rendelet. Akkor felmerült az azóta már nem létező GyEMSzI (Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség-és Szervezetfejlesztési Intézet), hogy készítsenek hozzá irányelveket a védőnők számára. Pár napot kapott az addiktológiai kollégium, hogy dolgozza ki ezt. “Marha gyorsan páran összeraktuk a nyaralás közepén, egy hét alatt ott volt, azóta eltelt másfél év, de senki nem tudja mi lett ennek a sorsa. A GyEMSzI megszűnt, bement az Állami Egészségügyi Ellátó Központba, védőnői irányelv azóta sincs ebben a kérdésben.”

Egy ilyen protokoll megléte már csak azért is fontos, mert sok orvost, szülésznőt, védőnőt váratlanul ér, ha drogos esettel találkozik. A mások mellett Oberth József által is szerkesztett Droghasználó várandós nők és gyermekeik ellátása című kötet egyik tanulmányában elzárkózóként jellemzik a szülészeti szakmát, amelynek tagjai alkalmanként előítéletesek, és nincsenek a drogos kismamákkal való bánásmódhoz szükséges speciális ismeretek birtokában, hiányos az ehhez szükséges kapcsolatrendszerük.

Ez nem csoda, Oberth szerint alig van ezzel kapcsolatos kiadvány, olvasnivaló, átfogó tananyag. Utóbbiban is csak a régóta ismert szerekről van szó. Például, hogy mit kezdjenek egy alkoholistával, vagy az amfetaminnal, kokainnal élővel, mert ezekről van nemzetközi irodalom. Az újabb szerekről sokkal kevesebb információ érhető el.

Félelem

“Szóval ott tartunk, hogy ha valaki az ellátásba kerül, akkor nincs protokoll, és a szerencsére van bízva, hogy a vele szemben ülő orvos emberileg mennyire képes kezelni a problémát. Tud-e mit kezdeni vele, olvasott-e valaha erről, járt egyszer életében ezzel kapcsolatos tanulmányúton. Ez az alapvető probléma, mert ilyen háttérrel működik az egész rendszer.”

Az említett 2009-es tanulmánykötetben több olyan esetet is ismertetnek, ahol az orvos egyből abortuszt javasol a drogos kismamának. Azóta is sokan számolnak be ilyen esetekről Oberth szerint, és nem csak a súlyos függők, hanem az egyszerű partidrogosok esetében is.

“A várandós nő elmegy egy rendelőbe, megkérdezi, mire számíthat, de óvakodva válaszolnak neki, mert mit is mondhatnak, ha a napjainkban használt szerek összetételéről, az eseti kombinációk hatásairól vajmi keveset tudni? Jobb esetben nem ijesztik meg, rosszabb esetben azt javasolják, hogy menjen abortuszra, részletes tanácsokat, indokolást azonban a legritkább esetben kap. A másik oldalon meg ez úgy néz ki, hogy ott van egy ember, aki a saját praxisával játszik. Ha például egy orvos mond valamit a szerhasználat lehetséges következményeiről, ami nem úgy lesz, akkor a tanácsot kérő az ő felelősségét vetheti fel. Az abortuszt azért könnyebb javasolni, mert abból biztos nem lesz más, ezért ez a biztonsági válasz.” Mindkét fél tart valamitől. A várandós nő nem szívesen beszél, mert ellenséges reakciókat válthat ki, vagy mert elsődlegesen szeretné elkerülni, hogy születendő gyermekét droghasználata miatt ’elvegyék’, az ellátásban dolgozó pedig a hiányos, bizonytalan információk alapján adott, viszont számon kérhető válaszoktól tart. Így sokszor nem mernek egymáshoz szólni.” Oberth szerint ilyenkor inkább “Megpróbálják a laza rutineljárásokat gyorsan megcsinálni, és ezzel lezárják a kapcsolatot.”

Pedig sok embert érinthet a várandósság alatti szerhasználat, igaz az előfordulásról kutatási adatok nincsenek, csak szakértői becslések. A Józan Babák Klubnál évente 45-50 szerhasználó kismama fordul meg, 2014-ben például 45 nő 46 terhességgel járt náluk. “Ha csak itt ennyien megjelennek, akkor országosan sem lehetnek kevesen. Mostanában a dizájner drogokkal együtt biztos, hogy százas nagyságrendű a probléma, és ezres nagyságrendű az alkalmi vagy szociális szerhasználók fogantatásainak éves esetszáma.”

Kiderült

A törökszentmiklósi eset körül azért volt ilyen nagy felhajtás, mert kiderült. “Hiszen rosszul lettek, kórházba kerültek, ezért láthatóvá váltak.” Szegregátumokban dolgozó ismerőseitől ugyanakkor úgy tudja, hogy “alig serdülők is tömegesen elkezdtek minden elérhetőt használni, és ez már évek óta így van. Az ilyen esetek többségéről nem tudni semmit, mert nem derülnek ki. Ebben az értelemben ez egy baleset. Pont ott volt két kismama, ebből hír lett, és mindenki jól felháborodott, de ez rendszeresen megtörténhet és várhatóan fog is, ez a valóság.”

A Józan Babák Klubja elsődleges célja, hogy a droghasználó várandós nők mielőbb ellátásba kerüljenek. Oberth József szerint náluk itt kezdődik a megelőzés, hogy elkerüljék a droghasználat okozta nagyobb problémákat. “Aki csak szívott és megesett, vagy szilveszteri buliban ivott alkoholt, azokkal többnyire elegendő egy elfogadó viszonyban fenntartott tanácsadási folyamat, megfelelő ambuláns vizsgálatok szervezése, a józanná válás szinte spontán bekövetkezik. Aki reggeltől estig szúr, nos, vele a lehető leggyorsabban megegyezünk, hogy kórházba kerüljön, kontrollált körülmények között hagyjon fel a használattal, másként a leszokással való kísérletezés is veszélyes lehet. A mi eddigi gyakorlatunkban ellátott kétszáznál több injektáló használó körében droghasználat miatt még se halva születés, se fejlődési rendellenesség nem fordult elő.”

Tapasztalatuk szerint a kismamák nagyon motiváltak a leszokásban. “Az a változás, hogy valakinek gyereke lesz, gyors és jelentős személyiségbeli fejlődéssel járhat.” Amíg a gyereknek a drogozással ártalmat okozhatnak, addig a várandósok nagyon észnél vannak, a ’legelvetemültebb’ szerhasználó sem mond olyat, hogy “nem érdekel, mi lesz a gyerekkel”. Ha van velük kapcsolat, és intenzív támogatást kapnak, akkor legalább a szülésig bezárólag tudják tartani az elenyésző szintre csökkentett használatukat vagy a szermentességüket.

Lehetőség

Oberth József szerint sokuk azzal kezdi, hogy mire jelentkezik valahol, már megpróbál saját magától lejönni a szerről, de ebben van azért rizikó is. “Megpróbálkoznak egy nagyon radikális csökkentéssel, amiből például egy heroinista kismamának súlyos problémái lehetnek, akár el is vetélhet. (A megvonás miatt ugyanis a magzat is elvonási tüneteket mutat, fokozottan mozog, és az ezzel járó megemelkedett oxigénigényt nem biztos, hogy tudja biztosítani a méhlepény.)

És, hogy honnan jön ez a motiváció? “Mindenki gondoljon az anyukájára, aki eget-földet megmozgat a gyermekéért. Ez az. Teljesen hétköznapi kategóriákban lehet gondolkodni, az anyaság annyira alapvető dolog, hogy a kábítószerek sem írják felül.”

És, hogy honnan jön ez a motiváció? “Mindenki gondoljon az anyukájára, aki eget-földet megmozgat a gyermekéért. Ez az. Teljesen hétköznapi kategóriákban lehet gondolkodni, az anyaság annyira alapvető dolog, hogy a kábítószerek sem írják felül.”

Felmerülhet, hogy az anya a gyereket látja önmegmentő kapaszkodónak, de szó sincs arról, hogy ezért esnének teherbe. Utólag, vagy menet közben azonban előjön ez a gondolat. “Egy lehetőségként tudnak rá tekinteni. Utána nagyon tudják tisztelni a gyereküket, hogy megváltoztatta az életüket. Szépen tudnak beszélni erről az élményről.”

A Józan Babák Klub szerint kevés pénzből is sokat lehetne elérni ezen a téren, például szakember-érzékenyítéssel. “Ez lényeges pont. Vagyis, ha az orvos kapcsolatba kerül egy ilyen kismamával, akkor emberként viszonyuljon hozzá, és ne kezdjen el felette ítélkezni. Az többet segít.”

Oberth szerint nincsenek bonyolult módszerek. “A kismama bejön ide, elmondja, hogy nincs lakása, és mennyit szúr. Mi meg elmondjuk, hogy az emberek szoktak így élni, nálunk ez szinte mindennapos, egyébként hogy vagy, és persze nagyon örülünk, hogy lesz egy gyereked. Na, ezt például senki nem mondja nekik, inkább azt, hogy hülye mocsok állat, amiért drogosan vállal gyereket. Volt, hogy a Facebookon kiírta egy korábban hajléktalan lány, milyen sokat köszönhet nekünk. Pedig itt voltam, amikor behozták az utcai szociális munkások, és emlékszem, nem történt semmi, csak bemutatkoztunk, együtt örültünk a születendő gyermeknek, majd hozzáláttunk egy bentlakásos elhelyezés szervezéséhez, és – némi szerencsével – hamar költözhetett is. Az ő fejében ez úgy maradt meg, hogy ekkor az egész élete megváltozott, és ennek a találkozásnak köszönhetően van ma családja.”

Barátunk

A drogozásról csak a kezelés kapcsán beszélnek. Felmérik az ellátási szükségletet, és a kliensek igényei alakítják a szolgáltatást. “Mi elsősorban a magzatról beszélünk, nem arról van szó, hogy ‘anyuka, milyen felelőtlenül tetszik viselkedni’, hanem arról, hogy egymás szövetségesei leszünk, együtt találjuk ki, ami egy harmadik szereplő érdekeiről szól. Ha első helyen róla beszélnénk, akkor kifordulna az ajtón és elmenne, ha meg a gyerekről, akkor itt marad. Részben ezért van, hogy a hozzánk fordulók 96-98 százaléka bekerül az ellátó rendszerbe, nem mondják fel a segítői viszonyt.”

Ügyfeleik körülbelül 45 %-ának már van kapcsolata a várandósgondozással, ők további információkat, tanácsadásokat keresnek. Ötven százalékuk lehet gondozatlan terhes. “Ott egy az egyben kell szervezni az orvosi, a védőnői ellátást,bentlakásos elhelyezést, amire épp szükség van.” 3-5 százalék az, aki tőlük is eltűnik, és nem megy be a rendszerbe. Oberth József szerint az ő esetükben szinte mindenkinek valamilyen alap pszichiátriai problémája is van, jellemzően kettős diagnózisú betegek. Az ő ellátásukra végképp nincs specializált szolgáltatás.