Már nem szenvedünk

Szülőként elfogadjuk, hogy a gyermekeink elmennek, amikor annak eljön az ideje. Ha úgy alakul, azt is tudomásul vesszük, hogy nem a szomszéd utcába, nem is a szomszéd városba költöztek, hanem ezer kilométerekre. Ma ezt sok szülőnek kell feldolgoznia és fájhat a távollét, de enyhíti a fájdalmat a tudat: biztonságban van. Mert biztonságban nem csak fizikailag lehet valaki. A biztonsághoz még kevés az, ha nem ölnek meg az utcán, nem kell pincébe, padlásra, barlangba bújni. Biztonság az is, ha a holnapot meg tudod tervezni, ha te döntesz a sorsod felől, ha rajtad múlik, a kitartásodon, szorgalmadon az, hová juthatsz az életben, mire viheted, mi lehet belőled. Biztonság az is, ha nem néznek rád gyűlölködve azért, mert más a bőröd, a szemed, a hajad színe, mert magasabb, vagy alacsonyabb a termeted mint a többségnek. Biztonság az, ha úgy lehetsz kisebbség, hogy közben a többség része maradsz.