Kórházi sámlikon görnyednek a kisgyerekes anyák

A legtöbb szülő sámlin, jó esetben kerti széken tölti az éjszakát beteg gyereke mellett, mert a kórházak többsége nemhogy ágyat, általában matracot sem tud biztosítani számukra. Néhány anyuka ezért matracokra kezdett pénzt gyűjteni a Facebookon, ahol néhány hét alatt másfél millió forintot szedtek össze. A legtöbb kórház örül az adománynak, de van, ahol a biztonság kedvéért inkább elutasítják. Szurovecz Illés írása az Abcúg.hu-n.

Ha a tízhónapos Abigél beszélni tudna, sokat mesélhetne kórházi élményeiről. Összesen majdnem egy hetet feküdt a Madarász utcai Gyermekkórházban és a Szent László Kórházban, de még mindig nem tudni, pontosan milyen fertőzést kaphatott el: rotát, szalmonellát, esetleg mást. Édesanyja, Waller Ilona egy percre sem akarta magára hagyni a lányát, ezért fel sem merült, hogy otthon töltse az éjszakákat. A Madarászban eldönthető pihenőszéket kapott, a Szent Lászlóban pedig egyszerű irodaszéken kellett volna aludnia, ha nem vitt volna magával matracot, amit direkt vészhelyzetekre vettek a férjével.

Ilonának sok szülőhöz képest szerencséje volt, amiért viszonylag kényelmesen alhatott, ráadásul néhány nap után még külön szobát is kaptak. A legtöbben azonban sámlikon és kerti székeken görnyedve töltik az éjszakákat kórházban fekvő gyerekük mellett. Ezen változtatna az “Adományozz fekhelyet!” kezdeményezés, amelynek elindítói könnyen fertőtleníthető matracokra gyűjtenek pénzt. Néhány hét alatt több mint másfél millió forintot adtak össze a szülők, amiből Siófokra, Veszprémbe és több budapesti kórházba is jutottak fekhelyek.

“Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire sikeresek leszünk” – mondta Erendits Andrea, a kezdeményezés elindítója. Szerinte a sámlin alvás mindig is nagy probléma volt a szülők számára, egyszerűen senkinek sem jutott eszébe, hogy ennek hangot is adjon. “Az interneten olvastam egy anyuka panaszát arról, hogy a harmadik éjszakáját tölti kisszéken. A sírógörcs kerülgette, mert a nővérek azt sem engedték neki, hogy a kiságy rácsára hajtsa a fejét, mondván, ez nem szálloda. Innen jött az ötlet” – mesélte Andrea. “Nyilván nem baldachinos ágyakat szeretnénk a szülőknek, de a matracnak nem kellene luxusnak lennie”.

Országosan 3600, gyerekek számára fenntartott kórházi ágy van, szemben a 800 szülői férőhellyel. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház Gyermekegészségügyi Központjában például 345 betegágy, és csak 78 szülői hely van, amibe a matracokat és a fotelágyakat is beleszámolták. A többieknek széken kell aludniuk. Az Egészségügyért Felelős Államtitkárság az Abcúg kérdésére kilátásba helyezte, hogy a 800-as férőhelyszám bővülhet, de arról nem írtak, hogy milyen konkrét tervük van erre vonatkozóan.

Felajánlottak egy kiváló műanyagszéket

A gyereknek mindenesetre biztosan jót tesz, ha napközben nem egy teljesen kifacsart szülő áll mellette. “Úgysem alszom nyugodtan, ha beteg a gyerek, de az már jó, ha pihenhetek kicsit” – mondta Ilona, miközben próbálta megnyugtatni a mobil felé nyúlkáló Abigélt. “Egyre nagyobb a mozgásigénye, amit infúzióval a lábában nem tud kiélni. Így nekem is kreatívabbnak kell lennem, hogy lekössem valamivel, és egyáltalán túléljük a napot. Ha nem vittem volna magammal matracot, biztosan én is nyűgösebb lettem volna”.

“Pszichésen rengeteget számít a gyereknek, hogy nincs egyedül” – mondta a budapesti Horváth Gabriella, aki az elmúlt két évben többször is kórházba kényszerült 13 éves lányával. “Kamaszként próbálja titkolni, hogy vannak köztünk érzelmi szálak” – mosolygott – “de nagyon igényelte, hogy mellette legyek. Volt a kórteremben olyan gyerek, akivel nem aludtak bent, és nagyon magába fordultnak tűnt” – mondta.

Gabriellának az első alkalommal még azt tanácsolták, feküdjenek egy ágyba, de az annyira szűk volt nekik, hogy az akkor 11 éves kislánya az éjszaka közepén leesett a földre. A következő évben vakbélműtét miatt kellett újra kórházba menniük. “Hasfájással mentünk be az ügyeletre, fogalmunk sem volt, hogy bent kell maradnunk. Még az éjszaka megműtötték, és természetesen bent maradtam mellette, amihez felajánlottak egy kiváló műanyagszéket. Öt másik szülő ugyanígy ücsörgött a kórteremben. Volt, aki vitt volna magával matracot, de nem engedték” – mondta.

“Nem aludtam sokat, eleve derékfájós vagyok, úgyhogy csak sétálgattam a folyosón, olykor összefutottam az orvossal, beszélgettünk. Korán indult a nap, volt, hogy a takarító már fél hatkor felcsapta a villanyt a frissen műtött gyerekeknél” – mesélte Gabriella. “Hogyan aludjak egy széken ülve, ha közben még azon aggódom, mi lesz a gyerekkel? A matracon is aggódnék, de ott legalább ki tudnék nyújtózni. Ihatod a kávét és az energiaitalt, a harmadik napon már úgy fogsz kinézni, mintha egy jót buliztál volna. A gyereknek viszont nem biztos, hogy egy félkómás szülőre van szüksége”.

Ezért amikor Dóri tavaly ősszel bekerült a Heim Pál Gyermekkórházba, a kerti szék helyett már Gabriella is inkább otthon töltötte az éjszakát, hogy aztán kora reggeltől foglalkozni tudjon a lányával. “Biztosan furcsán néztek volna ránk, ha megjelenünk egy köteg matraccal, mert közel vannak egymáshoz az ágyak, nehezen lehetne elférni köztük” – mondta.

Minek a szülő? Majd mi gondoskodunk a gyerekről

Az egészségügyi törvény szerint a szülőknek joga van a gyerek mellett tartózkodni a kórházi kezelés alatt, a részletes szabályozást viszont a kórházakra bízták. “Ezeket a jogokat a beteg a fekvőbeteg-gyógyintézetben meglévő feltételektől függően, betegtársai jogainak tiszteletben tartásával és a betegellátás zavartalanságát biztosítva gyakorolhatja. A törvény azonban a tartózkodás körülményeire nézve nem határoz meg minimum szabályokat, azokról az egyes egészségügyi intézmények maguk dönthetnek.” – írta megkeresésünkre az Egészségügyért Felelős Államtitkárság.

A kórházak sokszor fizetős szobákkal vagy anyaszállás működtetésével próbálják megoldani a problémát. Ilyen szállás van a veszprémi Csolnoky Ferenc Kórházban is, igaz, itt csak olyan anyákat helyeznek el, akiknek a szoptatás miatt elengedhetetlen a jelenlétük. “Egyéb esetben a hozzátartozóknak a látogatáson túl a házirendnek megfelelően lehetőséget biztosítunk arra, hogy gyermekük mellett maradjanak, ugyanakkor erre külön szobát, vagy fekvő elhelyezést biztosítani nem tudunk.” – írta Rácz Jenő főigazgató az Abcúgnak.

De még ha van is hely az anyaszálláson, a szülők szerint ez nem megoldás. “Ugyanaz vele a probléma, mintha hazamennék: ott kell hagynom a gyereket” – mondta Ilona. Erendits Andrea szerint a szülők nem is igen élnek ezzel a lehetőséggel, mert úgy érzik, ha nincsenek a gyerekük mellett, az hátráltatja is a gyógyulást. “Egy hároméves gyereknek az is elég stresszhelyzet, hogy kórházban van, és egész nap tűkkel szurkálják, hát még ha az anyja sincs mellette” – mondta.

Pedig előfordul, hogy a szülőket akkor is odébb küldik, amikor látszólag semmi sem indokolja. Ilona például nem lehetett bent a nagyvizit idején a kórteremben (az indoklás szerint azért, mert sértené a személyiségi jogokat, ha előtte beszélnének más gyerekek állapotáról), Gabriellát pedig infúziócserekor küldték ki. “Minek van itt a szülő? Majd mi megoldjuk, gondoskodunk mi a gyerekről” – Gabriella szerint sokszor ilyen a kórházak felfogása.

Jó szándékú, de eredménytelen kezdeményezés?

Az adománygyűjtést indító civilek szerint a legtöbb kórház örül a matracoknak, átlagosan tízből három helyen mégis elutasítják őket. Ilyenkor főleg a higiénia miatt aggódnak, pedig Andreáék direkt egy összecsukható és könnyen tisztítható ikeás matracot választottak. Egy szülőtől úgy tudjuk, volt olyan kórház, ahol az ÁNTSZ engedélye ellenére is inkább nemet mondtak.

Andrea szerint több helyen attól tartottak, nem fognak odaférni a gyerekágyhoz, ha éjszaka menteni kell. “Szerintem ezek mondvacsinált okok. Egyrészt, ha egy gyerek állapota súlyos, akkor az intenzív osztályon tartják. Másrészt egyetlen szülő sem fog nyugodtan aludni, miközben baj van a gyerekével, és bizonyára rég az ágy alá rúgja a matracot, mire a nővérek a szobába érnek” – mondta.

Az Abcúg több kórházat megkeresett a témában. Bár a legtöbben örömmel fogadták az adományokat, és várják a továbbiakat is, volt, ahol jó szándékúnak, mégis problémásnak látták a kezdeményezést.

Fekete Ferenc, a Heim Pál Gyermekkórház orvosigazgatója például válaszában azt írta, a gyerekek valóban sokkal könnyebben kezelhetők a szülő ölében, ezért fontos, hogy mellettük lehessenek, “számos probléma van azonban, amit sajnos tudomásul kell vennünk. Lehet akár több ágyat is hozni, de nincs hova tenni őket. A zsúfoltság növelésével fokozódik a fertőzésveszély, ami nem elhanyagolható kockázat. A szülőknek egymást is tolerálni kell, ami nem könnyű. Mi a helyzet a személyiségi jogokkal? Hogyan lehet apukákat és anyukákat adott esetben egy kórteremben altatni? Mielőtt ezeket és sok más problémát nem oldunk meg, addig bármely jószándékú kezdeményezés is jórészt eredménytelen”.

Vécépapír, lázmérő és pelenka is kellene

Andreát segíti az adománygyűjtésben Puskás Kata Szidónia is, aki ugyan személyesen már nem érintett a problémában, átérzi a szülők helyzetét. “Fantasztikus érzés látni, hogy ennyien összefogtak. Mindannyian tudjuk, milyen nehéz az egészségügyben dolgozók helyzete, ezért is fontos, hogy amivel csak lehet, segítsük őket. A nővéreknek is könnyebb, ha ott a szülő, aki megméri a gyerek lázát, és gondoskodik róla” – mondta.

Március végéig több mint ötven matracot osztottak szét a kórházak között, és folyamatosan érkeznek kérések. Legutóbb Veszprémben jelezték, hogy szükség lenne 18 matracra, a Semmelweis Egyetem Oktató Kórházában pedig kempingszékeket kértek, amiben szoptatni is kényelmesen lehet.

Katáék a jövőben szívesen gyűjtenének másra is, sőt, már most volt olyan kórház, ahol jelezték, hogy szívesen fogadnának vécépapírt, lázmérőt, pelenkát és műanyagpoharakat is. “Most a matracokra koncentrálunk, de csak örülünk annak, ha az adományozók másra is szívesen adnak pénzt” – mondta.

Kata szerint a mostani akció sikerének titka, hogy olyan ügyről van szó, ami sokakat érint. “Néhány napja éppen tele volt a csomagtartóm a matracokkal, amikor összefutottam egy barátnőmmel, és felkiáltott, hogy úristen, mennyire örült volna egy ilyennek annak idején. Nem kell ahhoz kórházba járni, hogy átérezzük, milyen nehéz lehet a beteg gyerek mellett éjszakázni”.