Inkább maradjon állami gondozott, csak ne azonos neműek neveljék

A homoszexuálisok „csinálhatnak, amit akarnak”, de nem köthetnek az állam által elismert házasságot – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök az Expresso című portugál lapnak adott interjújában. Valóban azt csinálnak, amit akarnak? A Budapest Beacon ennek járt utána.

"Mi, magyarok úgy véljük, hogy egy nemzet alapja a család, amit védeni kell, ám világossá tesszük azt, hogy csak egy férfi és egy nő házasodhat össze, és alapíthat családot. […] A Polgári Törvénykönyv szerint […] a homoszexuálisok csinálhatnak, amit akarnak, de nem köthetnek az állam által elismert házasságot”

– nyilatkozta Orbán Viktor az Expresso című portugál lapnak.

„Egy alma nem kérheti azt, hogy hívják körtének. […] Ha egy ember egy másikkal él együtt és nem akarnak gyerekeket, nem ápolja a több ezer éves magyar hagyományt, amelynek értelmében a férfi és a nő házasodik. Ha egy férfi és egy nő együtt él, összeházasodik, gyerekeik születnek, ezt hívjuk családnak. Ez nem emberi jogi kérdés, hanem nevén nevezzük a dolgokat”

– magyarázta a miniszterelnök az MTI vasárnapi beszámolója szerint.

„Magyarország védi a házasság intézményét, mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony” – áll az alaptörvényben, 2012 óta tehát az azonos nemű párok egyértelműen ki lettek zárva a házasság intézményéből, ám számukra az ezt megelőző évek sem adtak okot túl nagy bizakodásra. Az Alkotmánybíróság – hivatkozva a korábbi Alkotmány a család és a házasság védelmére irányuló passzusaira – alkotmányellenesnek minősítette a házasság lehetőségének biztosítását az azonos nemű párok számára, ezzel pedig igencsak leszűkítette a jogalkotó mozgásterét, már ha a jogalkotó akart volna mozdulni, a politikai szándék ugyanis hiányzott.

A magyar jog tehát nem ismeri el az azonos neműek közötti házasságot, a bejegyzett élettársi kapcsolat révén azonban az ilyen pároknak is lehetőségük nyílik arra, hogy kapcsolatukat anyakönyvvezető előtt törvényesítsék. A bejegyzett élettársai kapcsolat ugyanakkor nem csupán lehetőség, hanem privilégium is, hiszen ez a jogintézmény kizárólag az azonos neműeké.

Az ebben foglalt jogok a házastársak jogaitól csak alig térnek el: bejegyzett élettársai kapcsolat csak nagykorúként köthető, és a felek nem vehetik föl egymás nevét, igaz, ez utóbbi megkötés kikerülhető, ugyanis az általános névváltoztatás keretében bárkinek lehetősége van arra, hogy a nevét megváltoztassa, így az azonos nemű párok tagjai nyugodtan fölvehetik egymás vezetéknevét, vagy akár össze is kapcsolhatják azokat.

Az említett két különbség nem túl lényeges, nem úgy az, amely szerint azonos nemű párok nem fogadhatnak örökbe, és nem vethetik alá magukat mesterséges megtermékenyítésnek. Úgy tűnhet, ezeket már sokkal nehezebb megkerülni, ám ez sem lehetetlen. Sok nő például úgy vállal gyereket, hogy letagadja az élettársát, és egyedülállóként jelentkezik mesterséges megtermékenyítésre, vagy egyszerűen kihasználja más országok megengedőbb szabályozását.

Az örökbefogadás ennél valamivel egyszerűbbnek tűnhet, az azonos nemű párok ugyanis egyénileg jogosultak az örökbefogadásra. Ilyenkor az örökbefogadó fél lesz a gyerek szülője, a párja pedig élettárs esetén a nevelőszülője, bejegyzett élettársként viszont a mostohaszülője. Mindkét státusszal járnak bizonyos jogosultságok, például számos, gyerekkel kapcsolatos juttatás, de a mostohaszülői státus valamivel erősebb a nevelőszülőinél. Bejegyzett élettársként családi adókedvezményre, sőt, még kedvezményes lakáshitel felvételére is jogosultak a pár tagjai. Sokaknál a boldogsághoz már csak a gyerek hiányzik, és bár rengetegen várnak örökbefogadásra, korántsem egyszerű a dolga az azonos neműeknek, ha elindulnak az örökbefogadó szülővé válás rögös útján.

Minden trenddel szembemegy a magyar szabályozás

Bár a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) előírja a házastársak általi örökbefogadás preferálását, ez a gyakorlatban nem jelent teljes körű kizárást: az elmúlt évek során több meleg és leszbikus személy fogadott örökbe gyermeket párkapcsolatát fölvállalva az eljárás során – nyilatkozta a Budapest Beaconnek Dombos Tamás, a Magyar LMBT Szövetség ügyvivője.

„Orbán Viktor megnyilvánulását a szervezet természetesen elítéli, ugyanakkor fontos látni, hogy nem csupán az azonos nemű, de a nem házasságban élő, vagy a gyermeküket egyedül nevelő szülőket is kirekesztették a család fogalmából, egyúttal gyakorlatilag a magyar társadalomból” – közölte Dombos.

Az Alkotmánybíróság korábban valóban többször foglalkozott az azonos nemű párok párkapcsolatának kérdésével, de a házasság különnemű párokra szűkítése szövegszerűen csak az alaptörvényben jelent meg, és bár a kormány arra hivatkozott, hogy az mindenben megfelel a nemzetközi trendeknek, így például az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglaltaknak, abban egy szó sem esik erről: ott csupán annyit rögzítettek, hogy a házasságkötés jogát biztosítani kell – hívta föl a figyelmet.

A család mindemellett eleinte még az alaptörvényben sem volt a házasok és a gyermeket nevelő szülők privilégiuma, azt csak később nevesítették, miután még a többségében Fidesz által delegált tagokra épülő Alkotmánybíróság is kimondta, hogy a családvédelmi törvény alkotmányellenes, hiszen a gyereket nem lehet hátrányos megkülönböztetésnek kitenni attól függően, hogy milyen családban nevelkedik. Ahelyett azonban, hogy tiszteletben tartották volna a döntést, a családvédelmi törvény alaptörvény-ellenesnek talált rendelkezéseit egy az egyben beemelték az alaptörvénybe, így megkerülve a bírói kontrollt.

Az Európa Tanács (ET) tagállamainak szűk mérlegelési lehetőségük van ezen a téren, hiszen a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság döntéseinek sora teszi egyértelművé, hogy az azonos nemű párok is családnak minősülnek, ezért amikor nemzetközi szinten kellett megmagyarázni a módosítást, akkor a kormány mellébeszélt, és megpróbált úgy tenni, mintha minden rendben volna.

Minden csak a politikai akaraton múlik – mondja a Magyar LMBT Szövetség ügyvivője, aki a spanyol alkotmányt hozza föl példaként, amely szintén nevesítette a házasságot, mint férfi és nő közötti kapcsolatot, ennek ellenére mégis megnyitották azt az azonos nemű párok előtt is. Ha megérik a helyzet, akár az alkotmányt fölülírva, vagy attól függetlenül is be lehet ezt vezetni – hangsúlyozta Dombos.

Nehéz mérni, mennyire hullik termékeny talajra Orbán uszítása. 2015 októberében az Európai Bizottság (EB) felméréséből az derült ki, hogy Magyarországon az elmúlt években nőtt az azonos neműek házasságának elfogadottsága. Úgy tűnik tehát, hogy a társadalomról, ha részben is, de leperegnek a miniszterelnök szavai, akinek jelenleg még igaza van ugyan abban, hogy a többség ma nem tenné lehetővé a házasságot azonos nemű párok számára, de az elmúlt időszak pozitív fejleményei alapján az LMBT Szövetségnél abban bíznak, hogy néhány éven belül Magyarországon is a felvilágosult álláspont fog többségbe kerülni.

Inkább maradjon állami gondozott, csak azonos neműek ne neveljék

Nevetséges és a valóságtól elrugaszkodott szabály, hogy a mesterséges megtermékenyítésnél a sima és a bejegyzett élettársi kapcsolatban élő leszbikus nők is ki vannak zárva, de az egyedülálló nők nem – folytatta Dombos. Szólnak érvek amellett, hogy biztonságosabb, ha egy gyereket nem egy szülő nevel föl, ennek ellenére a törvény arra kényszeríti a párokat, hogy egyedülállónak hazudják magukat. Többen vannak, akik emiatt házilag oldják meg a dolgot, ám ennek megvannak a maga egészségügyi kockázatai, ezért is abszurd a szabályozás – mondja az aktivista, aki egyébként tud több olyan egészségügyi intézményről, amely a tiltás ellenére segít.

A mesterséges megtermékenyítéssel szemben az örökbefogadásnál nincsenek kizárva az azonos nemű párok, akik ennek megfelelően általában föl is vállalják a kapcsolatukat, többségüket ráadásul alkalmasnak is találják. „Ha öt éve kérdez, akkor azt mondtam volna, hogy a rendszer nem nyitott az ilyen örökbefogadásokra, a meleg és leszbikus embereket ugyanis már akkor is alkalmasnak minősítették, de gyerekhez nemigen jutottak” – magyarázta Dombos, aki az elmúlt időszakból már több pozitív példát is föl tud sorolni, igaz, negatívat is. Volt, akit kifejezetten alkalmasnak találtak – a szakértői vélemény szerint mintaszülő lett volna –, már a gyereket is megtalálták, végül mégis meghiúsult az örökbefogadás.

A gyerekekkel közvetlenül foglalkozó szakemberek a Magyar LMBT Szövetség ügyvivője szerint elsősorban a gyerekek érdekeit nézik, akiknek pedig az az érdeke, hogy minél hamarabb örökbe fogadják őket, miközben a politika azt sulykolja fölülről, hogy mindenképpen keressünk házaspárt az örökbefogadásra, és ha a gyerek már végképp nem kell senkinek – ott senyved a rendszerben évek óta –, akkor esetleg oda lehet adni egy egyedülállónak, vagy egy azonos nemű párkapcsolatban élő személynek. Dombos úgy látja, mindezek mellett nagyon sok múlik azon, mennyire elkötelezettek a leendő örökbefogadó szülők.

A strasbourgi bíróság korábban több ügyben azt is kimondta, hogy a szexuális irányultság és nemi identitás alapján nem lehet diszkriminálni az örökbefogadásnál, továbbá az is bizonyított tény, hogy az ilyen párkapcsolatokban nevelkedett gyerekeket semmilyen hátrány nem éri, sőt, az ő érdekük, hogy minél szélesebb körből meríthessenek a hatóságok az örökbefogadó szülő kiválasztásánál – mondta Dombos.

Szerinte a közhiedelemmel ellentétben rengeteg örökbe fogadható gyerek van ma Magyarországon, igaz, többségük nem a szőke kékszemű, teljesen egészséges újszülött, hanem például idősebb, egy-két éves cigány, vagy fogyatékossággal élő gyerek, akik nyilván nehezebben adhatók örökbe. Azokban az országokban, ahol a szabályozás megengedőbb, pont az az egyik legfőbb indok, hogy az ilyen, nehezen kihelyezhető gyerekek is könnyebben örökbe adhatók, az azonos nemű párok ugyanis sokkal toleránsabbnak bizonyulnak, mint a hétköznapi örökbefogadók.

Nyílt örökbefogadásnál minden a szülőanyán múlik

Több közhasznú szervezettel is fölvettük a kapcsolatot, amelyek elsősorban olyan várandós kismamákat segítenek, akik valamilyen krízis miatt nem tudják megtartani gyereküket, tehát szinte kizárólag újszülöttek és csecsemők úgynevezett nyílt örökbeadásával foglalkoznak. Ez azt jelenti, hogy a gyerek a születés után lehetőség szerint rögtön örökbefogadó szülőkhöz kerül, méghozzá olyanokhoz, akik találkoznak a szülőanyával – adott esetben az apával is.

Ilyen többek között a Gólyahír Egyesület, amely kizárólag házaspároknak ad örökbe, de az igényt még náluk sem képesek kielégíteni, hiszen közülük mintegy ötszázan várnak gyerekre. Az Együtt az Életért Közhasznú Egyesületnél ezzel szemben regisztrálnak egyedülállókat, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az esély szinte nulla egy ilyen örökbefogadásra, főleg annak fényében, hogy náluk a házaspárok is minimum három évet várnak egy gyerekre.

A civilszervezetek csak nyílt örökbeadással foglalkozhatnak, abban pedig leginkább a szülőanya dönt – nyilatkozta a Budapest Beaconnek Budavári Zita, a Bölcső Alapítvány elnöke. Valóban nem kizárt, hogy egyedülállónak adjanak örökbe, de az anyák elvárása az, hogy házaspárokhoz kerüljön a gyerek – nem véletlenül. Az alapítvány több mint két évtizedes működése során legalább húsz örökbefogadó halt meg, egy gyerek pedig teljesen megárvult, a szakember szerint tehát egyáltalán nem mindegy, hogy egy vagy több örökbe fogadó szülője lesz a gyereknek.

A fölvetésre, miszerint a bejegyzett élettársi kapcsolatban élő azonos nemű személyek nem tekinthetők távolról sem egyedülállónak, Budavári azt mondta: „az anya elzavar, ha ezt fölhozom neki, nekünk pedig az a dolgunk, hogy olyan örökbefogadó szülőket találjunk, akikre az anya nyugodt szívvel rábízza a gyerekét”.

Lemondónak és örökbefogadónak találkoznia kell, azonban nemcsak az anyának, de a leendő szülőknek is óriási elvárásaik vannak. Nemcsak azt akarják tudni, ki a szülőanya, hanem azt is, mit csinált a terhesség alatt, ki az apa, vagy mi a lemondás oka – a sor végtelen.

Egyre több, nyolcvanas és kilencvenes években született meddő házaspár jelentkezik az alapítványnál örökbefogadásra, akik saját meddőségük okán szeretnének újszülött, makkegészséges, szőke, kékszemű gyereket a saját meg nem született gyerekük helyére, így előfordul, hogy a másféléves gyerek örökbefogadását utasítják vissza ilyen vagy olyan okból – mesélte a szervezet elnöke. A dolog azért is tragikus, mert körülbelül ezerhatszáz gyerek vár örökbefogadásra, és ugyanennyi örökbefogadó szülő vár gyerekre.

Az örökbefogadást – Budavári tudomása szerint Európában csak Magyarországon – föl is lehet bontani: az örökbefogadások közel két százalékát bontják föl a befogadó szülők, ami évi durván tíz-tizennégy esetet jelent.

A civilszervezetekhez hasonlóan közvetítőként működő illetékes Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (TEGYESZ) belefáradt abba, hogy végigmenjen minden megyén és minden örökbefogadó szülőn – mondta Budavári. Szerinte nem véletlen, hogy, bár lehetőségük lenne a nyílt örökbeadásra, szinte kizárólag a titkost gyakorolják, ahol örökbefogadó és biológiai szülő soha semmit nem tudhat meg egymásról, így az ezzel járó nehézségeket és kellemetlenségeket sem kell fölvállalniuk.

Az állami szerv mindezek ellenére csak azért ad örökbe azonos neműeknek gyereket, mert nincs kedvük a médiával szórakozni, szívük szerint ugyanis nem tennék – jegyzi meg a szakember, aki egy esetet említ példaként, amikor egy cigány kisfiút nyolc évig jegelt az illetékes TEGYESZ, mire végre örökbe adták, Olaszországba, egy házaspárnak, akik nyolc évig vártak az első gyerekükre.

Szerettük volna megkérdezni a TEGYESZ-t, valóban ódzkodnak-e a meleg vagy leszbikus pároknak való örökbeadástól, és valamilyen statisztikát is szerettünk volna azzal kapcsolatban kapni, hány gyerek került ilyen családokhoz az utóbbi években. Egyelőre odáig jutottunk, hogy a szervezet megbízott igazgatója engedélyt kért az interjúra a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságtól, ám hétfő délután elküldött e-mailünkre szerda délelőttig kevés volt az idő arra, hogy válaszoljanak.

Amennyiben megkapja a szervezet az engedélyt a nyilatkozattételre, válaszaikkal frissítjük cikkünket.