“Mindig ott leszek, ahol a szél zúg, s a nap nevet”

Így él egy igazi nomád. A 26 éves Papdi Dávid és öccse, Richárd az év minden napját a szabad ég alatt töltik. Dávid 10 évvel ezelőtt fejezte be az általános iskolát, és szülei biztatására belevetette magát az egyszerűnek egyáltalán nem nevezhető vidéki életbe, a gulyások világába. Tehénpásztorként akkor 26 tehenet bíztak rá. Nem sokkal később az öccsét is megfertőzte a pásztorélet, így ma már ketten őrzik a gulyát, aminek létszáma szépen gyarapodik. Dávid 50-60 bikára, öccse 140-150 tehénre vigyáz. Miután saját földjük nincs, így többnyire a szabad legelő területeket járják, hol együtt, hol külön. Dávid nemes egyszerűséggel válaszolt a Sokszínű Vidék kérdéseire. Egy városban élő ember talán idilli foglalatoskodásnak is gondolhatja egy pásztor életét. Ha az állandó szolgálat idilli, akkor így van. Éjjel-nappal figyelni kell az állatokra, gondoskodni az etetésükről, amihez jó legelőt is találni kell, meg aztán itatót, hogy ihassanak. Arra megyünk, amerre enni – és innivalót...