Kár volt ráznia Stefkának a pofonfát, Lakatostól ismét kapott egy csomagot

A Stefka István kontra Lakatos András csörtének nincs vége. Miután Lakatos a Bayer-ügy kapcsán kellemetlen dolgokat kezdett el pedzegetni, Stefka odaszúrt a pesti Srácokon keresztül. Most Lakatos ismét megszólalt a Facebookon.

Kedves Stefka Pista! Sikerült végigmosolyognom a soványra sikeredett válaszod a Facebook oldalamon neked írt, „ÜZENEM STEFKA PISTÁNAK…” című írásomra.

Mindjárt az elején az jutott az eszembe, hogy ágyúval verébre? Az én szerény, jelentéktelen kis Facebook üzenetemre, a nagy Pesti Srácok-on keresztül üzensz vissza?

Egy régi jereváni rádiós vicc jutott erről az eszembe:

„Kérdést tesznek fel a jereváni rádióban:

- Társaságba voltam, és lekúrváztak. Mit tegyek?

- Ne menjen olyan társaságba, ahol ismerik.”

Drága Pistám, annak ellenére, hogy azokban az években milyen jóban voltunk, mindjárt az elején egy nagy adag személyeskedéssel indítasz. Apázni kezdesz. Már mint, hogy ki volt az édesapám abban a rendszerben, amelyikben te Belügyi Tudósító lehettél. Érdekes, hogy akkor a szoros munkakapcsolatunk idején, ez téged egy cseppet sem zavart. És ebbe ne is menjünk jobban bele. Ezt a fejezetet ugorjuk is át, mert te nem azért voltál már abban a rendszerben is Stefka, mert az apám az volt, aki volt. Vagy mégis?

Ráadásul, nem az édesapám üzent neked, hanem én. Mondjuk, szerintem, ő is tudna neked mit üzenni… (Csak zárójelben jegyezném meg, hogy az édesapám, – akire nagyon büszke vagyok-, a mai napig hű az elveihez, az eszméihez, nem úgy, mint… és most neveket nem mondanék. Őt minden esetre nem Bérborznak becézik az egykori elvtársai kollégái.)

Az pedig, hogy én ki vagyok, és mi voltam, az a Facebook oldalamon, a személyes résznél pontosan elolvasható. Az is, hogy évekig a Belügyminisztérium sajtó alosztályát vezettem. Innen az egykori jó ismeretségem veled, aki évekig dolgoztál a belügyminisztériumnak. Ja, és ÖNKÉNT!

Senki nem kényszerített arra, hogy velünk, nekünk dolgozz. Senki nem állt pisztollyal a hátad mögött, hogy akkor még mint a magyar Rádió külsőse, Belügyi Tudósítónak jelentkezz.

Mert azt még ma sem feltételezném rólad, hogy azért jelentkeztél Belügyi Tudósítónak, hogy ezen keresztül kaphass főállást a Magyar Rádiónál. Bár mondjuk nem sokkal később, főállású riporter lehettél a belpolitikán. Talán még emlékszel rá, hogy az én személyes közbenjárásomra. De ez a rész nem tartozik a nyilvánosságra.

A rólam szóló személyeskedő jelzőkre most nem reagálnék, mert annyira piti.

Inkább rátérnék arra a pár dologra, ami válaszra méltó a veled készült bér-interjúban:

„Lakatos András ne tudná, mivel járt volna egy a rezsim által felajánlott médiadíj visszautasítása – világított rá Stefka István.”

Na, ez a védekezés gyengécskére sikerült. Azt gondolom, hogy minden értelmes ember tudja,hogy egy bármilyen rezsim, szórakozásból nem osztogat díjakat. Sem régen, sem most.

De ha el is fogadom, hogy kényszerből, félelemből vetted át a díjaid, a jutalmaid, a kitüntetésed annak idején, akkor mivel magyarázod, hogy például azon az 1982-es belügyminisztériumi Sajtónapi díjátadáson te voltál az, aki a képek tanúsága szerint, a magad és a kollégáid nevében megköszönted Horváth István belügyminiszternek, és Lakatos Ernőnek (APO) a megérdemelt jutalmat? Vagy erre is kényszerítettek? Pista…. Ne viccelődj! Ne égesd magad.

De lépjünk tovább az újabb szánalmas magyarázkodásodra:

„Tegnap Lakatos saját Facebook-oldalán Bayer Zsolt Lovagkeresztjének és Stefka István erről szóló publicisztikájának okán avval vádolta meg a PestiSrácok.hu lapigazgatóját, hogy korábban, a Magyar Rádió és a televízió ismert riportereként maga is jó elvtárs volt, és nem csak az Orbán-kormánytól kapott kitüntetését nem adja vissza, hanem a kommunistáktól kapottakat sem. “Pénzjutalmaid is az elvtársaidtól kaptad. Ha te nem emlékszel, nézd meg, mi van az okleveleidre írva!” – írta Lakatos, nagy médiavisszhangot kiváltva.”

Pista! Én nem vádoltalak meg azzal, hogy jó elvtárs voltál, hanem tényként állítom újfent, hogy mi jó elvtársnak tartottunk! Azért is foglalkoztattunk, és azért is adtunk neked erkölcsi és pénzjutalmakat, kitüntetést.

Nem véletlen, hogy te is tagja lehettél annak a szűk körű, 20-30 fős újságírói elitnek, akik a Belügyminisztérium szigorú, állambiztonsági ellenőrzésén is átmenve, Belügyi Tudósítói igazolványt kaphattak. Ez a belügyi igazolvány többek között arra is feljogosított téged, hogy minden külön engedély nélkül, bármelyik belügyi objektumba beléphess, és ott a munkád végezhesd. Gondolom, hogy ez nem kis kiváltság, egy finoman szólva lojalitást elváró rendszertől. Pont úgy, mint most. Most is csak rendszerhű emberek ülhetnek a sajtó és a propaganda terület csúcsain.

A személyeskedő jelzőidre nem válaszolnék, mert tulajdonképpen csak egy dolgot nem veszel figyelembe a nekem szóló válaszodban. Hogy ez az írás nem rólam, hanem rólad szólt. Ja, és nem az édesapámról, bár hogy is próbálod magadról elterelni vele a témát. Ez nem arról szól, hogy ő ki volt, vagy én ki voltam, hanem arról, hogy te ki voltál, ki vagy. És nem rólam beszélnek, hanem rólad. Itt most te vagy a főszereplő.

Még egy idézet a Pesti Srácok írásból: … „érvelt Stefka, rangon aluli felvetésnek minősítve Bánó András odaszúrását, hogy most Lakatos Andrástól „kapott egy nagy balhorgost”.

Én nem tudom, hogy a Bánó-féle odaszúrást, miért tartod rangon alulinak. Igaz, hogy azt sem tudom, mi ma a rangod. Vagy, hogy van e valamilyen rangod...