Meghalt a néni, aki a Nyugatinál árulta saját süteményét

@eszegfu: Drága édesanyám se tudott mit kezdeni magával.:-)
De most hogy dédnagyi lett kivirult. Hozzánk alig jött át, mert "fiam én ár alig bírok menni". De mióta megszületett a kicsi szinte alig telik el nap hogy ne hívjon, csak egy kicsit vigyem már el...Imádja a gyereket. És persze beleszól mindenbe. De nem rosszindulattal , csak segíteni akar. Mikor megszületett az unokám, sírva fakadt, hogy sose gondolta hogy ő megéli ezt a napot. Egyedüli gyerek vagyok, és a lányom is igen későn 28 évesen szült az idén. A "Nagyi szépe" most 7 hónapos. Azóta édesanyámat kicserélték. Megint van célja. Miden nap, hogy neki dolga van. Mert most ezt süt, azt + főz, ekkor + menni kell...:-)

@eugen4402: Mi a tesómmal inkább bevállaltuk, hogy lassabban vagy rosszul, gazdaságtalanul de hagytuk őket ténykedni. Csak annyit amennyit bírtak és amennyit akartak. Én még a harmincas éveim közepén megismertem a feleslegesség érzését és eléggé kikészültem tőle. Majd rövid idő alatt rájöttem, hogy sokan aljasul kihasználják azokat az embereket, akik ezzel az érzéssel küszködnek. Ez segített átvészelni a helyzetet. Egy percet sem unatkoztam, sőt olvasottabb, érettebb, komolyabb lettem, jobban átlátom mi történik körülöttem. Mindannyian emberek vagyunk és senkinek nincs joga akár önmaga, akár más felett pálcát törni mert más az élethelyzete, életkora.

@eugen4402: 19:21 Egyetértünk! Természetesen átadom az üzenetedet! Kösz.!

@Mézike: 20:02 Őszintén örülök, hogy unokád születése ennyire megváltoztatta édesanyád életét! Most ujra van célja, "hasznossá" teszi magát és ez az egész család javára vált. Sajnos nálunk egy pici emberke jövetele már nem reális, mivel anyukám már 4x dédi... és ezen tulmenően azt veszem észre, hogy a mindennapi egyhanguságba már nem nagyon fér bele bármilyen "rendkivüli" esemény.

@emerencia: 20:16 Utolsó mondatodhoz hozzáteszem -- különösen a"nincs joga akár önmaga... felett pálcát törni" -- sajnos ez nem igy müködik... A kor előrehaladtával az idős emberek legtöbbje kissé depis, zárkózott lesz anélkül, hogy akarná. Szerintem ez nem tudatos, hogy kialakul bennük a "nincs szükség rám". A Ti "terápiátok" jó... csak nem valósitható meg minden idősnél, ezt is embere válogatja, na meg a kora. Anyukám is végzett könnyebb házimunkát - pl. ő törölgette el az edényeket és rakta helyére -- de most már otthagyja... nincs kedve hozzá.

@emerencia: Az sokat elárul, hogy fel tudtad dolgozni a "felesleges-lét" átmeneti jellegét, és megtaláltad a módját, hogy változtass rajta... Sajnos, nem mindenki rendelkezik ezzel a képességgel, ők többségükben menthetetlenül elvesznek. Nem szabad elítélni őket sem, de hidd el, van olyan élethelyzet, amikor már a mentőöv sem kell, mert minek. Célt, értelmet az életnek csak értelmes ember talál, aki tényleg "egy percig se tudna unatkozni".
Persze, a cikkben szereplő néni nem ebbe a kategóriába tartozik, mert idős korban nem ritka az eltávozás. Félő, hogy egyikünk se kerülheti el...