„Magyar ütőérre magyar vámpírt!”

"Esküszöm, megérdemelnétek, hogy mi is visszamenjünk az időben. Legalább addig, amikor divatban volt kiegyenesíteni azt a kurva kaszát, mert úgy látom, ti semmi másból nem értetek.
Azon töprengek, miért ver minket a sors. Illetve a SORS! Valahogy soha nem sikerül. Nem olyan. Nem úgy. Nem akkor, nem akkora. Mindig keresztbe tesz valaki. Mindig történik valami. Jön az ellenség. Az irigyek, rosszakarók, aljasok. Pedig hát – „Megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt.” Na, ez az. A múltat. Mintha mi mindig a múltban élnénk. Az egész ország ám, de jó magyar szokás szerint mindenki egy másik múltban. Közben a jövendőt lessük meredt szemmel, a jelen valahogy kimarad. Mindig. A szlogen változatlan. A szüleinknek bezzeg milyen jó volt. A gyerekeinknek majd jó lesz. Nekünk nem jó. Ezt így gondolták a szüleink, a nagyszüleink, mi magunk, a gyerekeink és az unokáink is így fogják gondolni. A kérdés az: akkor kinek volt valaha is jó? Tegye már fel a kezét!

Tök jó !

Van az úgy, hogy az IQ bekopogtat az ablakon, aztán mégis inkább odakint marad. Vagy csak nincs, ami bejöjjön a kitárt ablakon. Nem volt még elég a Vereckénél beszorult fejű,
Trianont sirató, melldöngető, nyereg alatt puhított elmúlt ezer évből? Basszus 2017-­et írunk! Mi van az öregekkel? Nem azokkal, akik Árpád seggében benyomultak a Kárpát­medencébe,
hanem azokkal, akik a tíz körmükkel kaparták ki a romok közül ezt az országot, most pedig a
saját ürülékükben fekve várják a halált. Mi van azokkal, akik sérült családtagjukat ápolják és nem kapnak segítséget? Mi van a szétesett kerekesszékekkel, ami helyett majd három év múlva igényelhet újat az, aki ilyen szerkezetben kénytelen leélni az életét, mert csak 5 évente van rá támogatás, de az a szar szétesik két év után? Ő csússzon a hasán évekig? Ésatöbbi.

Csak azokat az ájtatos arcokat, azokat tudnám feledni !